Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
A kezestartású állatok számára a lakóházhoz tartozó portán az istállón kívül csak ritkán emeltek más épületeket: a Polgáron és Tiszadobon összeírt néhány tehénszín valószínűleg a több helyen is feltüntetett fejőszín funkcióját látta el nyaranta. Dadán egy 9 öl hosszú zsúpfedeles nyári marhaszínt jegyeztek fel 12 frt 30 xr értékben. Ugyancsak nyáron szolgálhattak az állatok éjjeli szállásául a Berkeszen, Gégényben és Tiszaszentmártonban számbavett marhaereszek is, bár SZABADFALVI József nem is egy adatot közöl ilyen épületekben való teleltetésről; a fenti helységekben összeírt marhaólak vagy istállók nagy számából erre nem következtethettünk, mivel utóbbiak megoldották az állatok téli férőhelygondjait 71 . Bizonyára a Gégényben feljegyzett tölgyfaágasokon álló, paticsfalas építményhez voltak hasonlatosak a másik két településen számbavett ereszek is, bár ott nem közöltek róluk semmilyen információkat. A külterjes állattartás lakott településeken kívül álló építményei szintén szerepelnek összeírásunkban, hiszen az alapszabályban ezek számbavételére külön felhívták a figyelmet. A különféle aktokon fmarhaakol, gulyaakol, sőreakol, bikaakol, bivalyakol, ménesakol, csikóakol) kívül gulyaszín, gulyaeresz, csordaszín, marhaszín is több helyen felkerült a listára. A SZABADFALVI József által körvonalazott akoltípus (melyen rendszerint egy négyszög alakú, körülzárt területet és az abban lévő fedeles színt értettek 72 ) csupán néhány helyen bukkan fel forrásainkban: Szentmihályon a Réten „gulyaszín és akol", Tiszabercelen és Pazonyban „marhaakol színnel együtt" került fel a listára. Úgy tűnik, hogy az aklon a XIX. század közepén még legtöbb helyen a teleltetés építményét értették: a Fényeslitkén összeírt „heverő marha akol" egyértelműen ez utóbbira utal 73 . Az összeírt aklok méretei általában nem színekkel, félereszekkel egy vagy több oldalon kerített területre engednek következtetni: rendszerint igen hosszú (13—54 öl), de viszonylag keskeny (2 1/2—6 öl) épületeket írtak össze, ami alapján hodályszerű, nyeregtetős épületekre gondolunk. Azt, hogy az akioknak ilyen, ,istálló, ól' jelentése is lehetett, nem csupán arra a magyi adatra alapozzuk, amelyben „ól vagy is akol" szerepel, hanem arra is, hogy Anarcson egy sőreakolnak fenyődeszka padlása, Kopócsapátiban a bivalyok aklának „jó padja" volt, márpedig padlást az adatok szerint istállókban — igaz, ott sem mindenütt — alkalmaztak. Az előbbi anarcsi akolban még hídlást és etetőrácsot is összeírtak, ami egyértelműen az épület istálló jellegére utal. Az akol másik értelmezésére Bogdányból van adatunk: itt írtak össze egy 25 és 1/2 öles marhaaklot „ágasokra patitsra, 43 bokor szarufára, jó állásba, sövény kollátok közt"; ebből az adatból arra következtethetünk, hogy a nyeregtetős (a szarufabokrok erre utalnak), paticsfalas építményhez sövénnyel befont kerített rész, karám is csatlakozott, amely az aklok először említett válfajának felel meg. Adataink másik része azt látszik igazolni, hogy az aklok ,nyári legelőkön nap és eső ellen védő építmény jelentésének forrásainkban inkább a gulyaszín néven összeírt épületek feleltek meg, melyeknél ugyan nem jelezték az aklokat, de az alaprajzukra vonatkozó megjegyzések — L, Pl formák — alapján feltételezzük, hogy valamiféle kerített rész is csatlakozhatott hozzájuk. SZABADFALVI J. 1984. 128. SZABADFALVI J. 1984. 123. SZABADFALVI J. 1984. 129.
