Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
lakóépületet 69 . Nagykálióból származik egy olyan adat, mely szerint egy ólaskertben lévő istállóból lakóházat építettek, ami az esetleges tendenciát is sejteti. Egyébként az ólaskertek létezése nem zárta ki a lakóházak melletti portán lévő istállók építésének lehetőségét, amire jónéhány példa utal az összeírásban is. A lakóháztól elkülönítve álló istállók legnagyobb részéhez valamilyen más építményt is csatoltak: ez az esetek többségében valamilyen szín, legtöbbször szekérszín volt, de néhány helyen kamara is épült egy fedél alá vele. Különböző fajta állatok tartására szolgáló épületeket előszeretettel vontak egy tető alá: disznóól\a\ ésjuhakol\a\ egybefoglalt istállók elég nagy számban szerepeltek a listákon. A lábasjószágok — lovak és marhák — istállóinak együvé csatolása különösen a Rétközben volt gyakori, bár nagyobb birtokosok épületei között a megye más területeiről is feljegyeztek hasonló épületeket. A Rétköz elsősorban nagyállattartó területének településein igen sok helyen vettek lajstromba egy épületen belüli ló- és marhaistállókat, ill. jeleztek „hosszú" vagy „nagyrendű" épületeket. Demecserben jónéhány kettős és hármas istálló, Vasmegyerben és Kéken sok 2, 3, sőt 4 és 5 ajtós istállót is számbavettek mind az adózók, mind a nemesek tulajdonában. Ezek a nagyméretű állattartó építmények a közelmúltig jellemzőek voltak a rétközi portákon. Az állatfajták szerinti különválasztás nem mindenütt valósult meg: Szováton egy nemesembernek 3 lova, 2 csikója és 2 borja égett benn az istállóban; Szentgyörgyábrányban egy ólban „beégett 2 marhája a kerülő Meszesán Jánosnak, sertése, libái. Tyúkjai, egy szóval majd minden vagyona". Néhány településen (Napkoron, Nyírbátorban és Pócspetriben) katonaistállókat is összeírtak, melyek a Nyíregyházáról az 1831-es tűzvész után a fenti helységekbe széttelepített katonaság egy része lovainak férőhelyeiül szolgáltak 70 . Közülük igen sok teljesen egyedül álló építmény volt, de Pócspetriben többet a kvártélyra kijelölt gazda marhaistállóihoz toldottak. S ha már a nem kifejezetten jobbágyi tulajdonú vagy felhasználású épületeknél tartunk, megemlítjük, hogy a megyében 9 helységben jegyeztek fel bivalyólakat. Az Erdélyben oly gyakori állatok az egy taktakenézi kivételével a megye keleti—északkeleti részének nagybirtokain szolgáltak vonómarhákként, s általában külön gondozót, bivalyost is rendeltek melléjük. Az istállók belső berendezésére vonatkozó információk közül néhány az épületben lévő hídiásta, az állatokat egymástól elválasztó strajp- vagy strejfákra, a takarmánytárolásra való deszkás szénatartókra vonatkozott, míg az etetést szolgáló berendezések közül több helyen zab/ó, étető rács és jászol szerepelt az összeírásban. A jászlak nagy része deszkából készült (Kislétán tölgyfadeszka jászolról is írtak), de Geszteréden, Kékesén és Kislétán sövényjászlakat is feljegyeztek (utóbbi helyen 2, ill. 3 is volt egy helyiségben). A jászlak istállón belüli elhelyezésére vonatkozó adatok mind a fal melletti, mind a helyiség közepén lévő megoldásról beszámolnak. Pazonyban pl. összeírtak egy 9 öles patics istállót „egy kereszt Deszka jászollal és két fal mellett való deszka jászollal"; Tiszabercelen egy helyen „középjászol", Tiszanagyfaluban egy 20 öles, 3 közfallal több részre osztott nagyméretű istállóban pedig fenyődeszkából készült 2 „közjászlat", 2 „széljászlat" és 2 „szénatartót" vettek számba. 69 A nagykállói ólaskertek korábbi életére lásd: KERESKÉNYI M. 1986., a szentmihályiakra GOMBÁS A., 1965. 101. 70 SzMLt. V. A. 102/e. 44/127. 1832:23. Nyíregyháza város legrégibb iratai.
