Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
Rátérve a kemencékre, vissza kell utalnunk a balsai adatra: az idézett példában szerepel, hogy boglya formájú kemence is volt a helyiségben. A már említetteken kívül még több helyről vannak kemencékre vonatkozó feljegyzéseink (lásd a 3.sz. tárképet!), de közülük csupán Komoron jegyezték meg, hogy az udvaron lévő új cselédháznak ,,boglya kemencéje" volt. Az összeírás részeként számbavett termesztmények között nem egy településen tűzi szalma, fűtő szalma is szerepelt (Bogdány, Piricse, Nagyvarsány, Nádudvar), ami e tüzelőanyag legjobb hőhasznosítását szem előtt tartva kemencék használatát feltételezi. Ugyancsak kemencében való fűtésre utalhat a Nádudvaron néhány portán számbavett tőzek is, egyik helyen 1000, másikon 3000 darabot jegyeztek fel belőle, s még külön „polyva és tőzek tartó szín" is volt az egyik udvaron. A szobabeli tüzelőberendezések után lássuk a konyhában (pitvarban) összeírt tüzelőalkalmatosságokat, hiszen területünk az ún. kéttüzelős zónához tartozott ez idő tájt. Forrásainkban magát a helyiséget, amelyben a szabad tüzet rakták s magát a tűzhelyet is konyha néven jelölték. A helyiség konyha elnevezésére a megye több településéről vannak adataink, itt a konyha ,tűzhely jelentését taglaljuk. Néhány esetben csak a konyha szóhoz ragasztott ragok alapján tudjuk elkülöníteni egymástól a tűzhelyet és a helyiséget. A legjobb adat erre Magyról származik s így hangzik: „a konyhán azomba a tüzet meg nem nézhette a tanú, mert a konyha kéménye leszakadt, ' s a konyha, valamint a kamara is padlássa nem lévén be szakadozott". A konyha az itt tárgyalt funkciója szerint a szabadkémény alatt elhelyezkedő nyílt tűzhelyet jelölte. Cserepeskenézrő! írták, hogy ,,az kémény alá igen sok holmija volt berakva Ketskés Istvánnak, ... ki konyhára, ki mellé"; Kisvárdáról közvetett adattal rendelkezünk: ,,a kémény igen rossz volt, mert mihelyt tüzet raktak alatta, az oldala azonnal füstölt". Nagykállóban az új típusú tüzelő kapcsán a hagyományos tüzelés elhagyásáról értesülünk: a tűz alkalmával a nádból készült kéményben nem esett kár, mert a főzés „nem a' szabad kémény alatt, hanem a' mazsina vagy vas konyhán égett". Ez az adat arra is jó példa, hogy ekkor már megkezdődött a konyhai nyílt tűzhely zárttá válása, igaz, hogy még nem nagyobb mértékben, hanem csak egyetlen adat erejéig bizonyíthatóan. A nyílt tűzhelyre utal néhány más szó ragozása is: Kisvárdán a tanúk „a Konyhába lévén... a kérdéses időben az asszony tüzet parancsolt rakni, és ahoz ételt melegíteni tenni"; Ófehértón jegyezték meg, hogy „a szokott tűzhellye/7 a házba tűz sem találtatott", s Nagykállóban is ,,a' Zsidónak konyháján azon nap semmi tűz nem volt rakva". Megemlíthetjük még, hogy a kandallóban is a tűzhöz rakták a fazekakat pl. Keresztúton! Konyhai tüzelőberendezés volt a katlan is, melyről Pazonyból van adatunk: itt a konyhában lévő „katlan alól meg gyúladva ki hullott szalma szálakról tüzelés végett a' ház padjáról le hányt rakás szalmába" kapottá tűz. Bizonyára a közfal melletti padkán való tüzelésre vonatkozik egy kislétai adat: a tanú úgy hitte, hogy ,,a' falba lévő ágas vagy pacsit ég, mivel a' Tanúnak Feleségével edjütt tapogatták a' falat és olly meleg volt, hogy a' kezek nem állotta, 's gőzölgött ... azt felelte, hogy pálinkát főznek a ház konyhájába, mi az Istállóhoz volt ragasztva." Nincsenek adataink a lakóház konyhájába épített kemencékről, melyek pedig a néprajzi szakirodalom szerint területünkön nem voltak ritkák 60 ; egyedül egy lugosi 60 DÁM L. 1982. 85.,GILYÉN N.-MENDELE F.—TÓTH J. 1975. 56.
