Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
sorszám alatti háznál szintén feljegyeztek kandallót és kemencét is, ezek után azonban semmilyen tüzelőberendezésre vonatkozó utalást nem találtunk a listán. A kandalló méretére vonatkozik egy cserepeskenézi adat, ahol a jegyzőkönyv szerint a szolgáló az égő házból már ki nem menekülhetett, hanem „minden reménytől megfosztva, tsak nem magán kívül vonta magát a' láng között a' Kandallóba", ahonnan „a már öszve rogyott épület égő dülödékei közül a Kandalló torkából eszméletlenül hozta ki" őt egyik társa. A fenti adat egy olyan, viszonylag nagyméretű kürtővel bíró kandallót jelez, amelybe egy ember is belemászhatott. Itt kell kitérnünk a használt terminológia alapján általunk eddig pontosan meg nem határozott tüzelőalkalmatosságokra, amelyeket az iratokban két szabolcsi településen, Magyon és Lúgoson jegyeztek fel. Az előbbi helységben egy szegény özvegyaszszony kigyulladt kunyhója kapcsán vették jegyzőkönyvbe, hogy ,,a' bíró az égés alatt ablakán beugorván 's a' kementzét tapogatta nem volt meleg, sem pedig a' tüzelőjébe nem egyébb mint behamusodott tűz találtatott alatta" A tüzelővel kapcsolatban az a sejtésünk, hogy a kemence mellett lévő tüzelőhelyről, esetleg füstfogós kandallóról lehet szó. Utóbbira utalhat, hogy Magyon a tüzelőben, az alatt volt az elhamvadt tűz. Hasonló tüzelőkre vonatkozhat egy másik, lugosi adat is, de ott az előbbiektől eltérő terminológiát használtak: azt írták, hogy a leégett épületnél ,,a házban Tüzelőjében úgy fűtőjében semmi tüzett... nem találtunk". A tüzelő alatt a fentiekben elmondottak szerint kandallót értünk; gondunk a fűtő néven említett alkalmatossággal van: erdélyi, szilágysági adatok ,kályha, kemence' értelemben említik 55 , a Szamosháton ,szobai sütőkemence' értelemben használták 56 . Véleményünk szerint itt is az utóbbi jelentése a helytálló, s ezek szerint szintén kemencét és a mellette levő kandallós tüzelőt jelentheti. Jegyzőkönyveinkben még egy, a szakirodalomban eddig 57 a megyénktől keletebbre eső területek sajátjaként számontartott jelenség is felbukkan: ez a kályha név ,kemence' értelemben való használata. Egy kisvárdai adat ugyan nem teljesen világosan, de mégis a fentiek szerint alkalmazza a két nevet: „Egyéb tüzet a Házba nem láttak, mint a mi a Kemencze béfűtésére használtatott, a fűtést Kulimán Mária tette mind öszve egy kéve nádat fűtött a Kályhába, akkor a szolgálója Koszta Gáspárnak egy fazék vizet tett a kemenczébe, és bétapasztotta." Az idézet egyértelműen arra utal, hogy csupán egy he/yen volt tűz, mégpedig a kemencében, tüzet azonban a kályhába raktak, a vizet mégis a kemencébe tették — mégpedig amint a kemence szájának betapasztása mutatja — melegedni! Meglátásunk szerint itt a terminológiák igen nagyfokú keveredése látszik, s a kályha megjelölést ez esetben nem ,kályhaszemekből rakott tüzelőhely, kandalló' 58 értelemben, hanem a „kemence" szinonimájaként használták 59 . 55 SZ ÍNYE I J. 1893. I/658., SZABÓT. A. 1980/b. 348. 56 CSŰRY B. 1935-36. 1/317. 5 7 KÓS K. 1974. 94., SZABÓ T. A. 1980/a. 350. 58 KÓS K. 1974. 94. S 9 Ilyen értelmű adatokat korábbról is ismerünk területünkről: 1793-ban Eördögh Dániel Cserepeskenézen egyik házát árendába adta Koncz József fazekasnak, aki a házbér fejében évente egy kályhát is tartozott adni. A következő évből már az „aszalóba rakott kis kályhá"-ról esett szó, ami — ismervén az ilyen épületekben lévő tüzelőberendezéseket — véleményünk szerint kályhaszemekböl kirakott kemencére utal. Ld. Beregi Múzeum Dokumentumtára T. 73.1.1.
