Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
ták a felhasználás előtt (Búj, Mada, Petneháza), arra azonban csak elvétve találunk utalást, hogy azokat hogyan helyezték el a gerendákon. Egyetlen feljegyzésünk van Bogátról, ahol Rajzman Jókob új háza kotzkára le rakott deszka padlással készült, amit a néprajzi szakirodalom „boruló deszkafödém" néven említ 38 . Talán a tehetősebbeknél több településen feljegyzett dupla deszka padlás is a deszkafödém egyik fajtáját jelöli, ahol a deszkát mind a gerenda fölé, mind pedig alá felszegelték, így igen drága, de tetszetős padlást nyertek. Véleményünk szerint részben ide sorolhatjuk a nagyobb birtokosok házainak vak gerendára vagy rejtett gerendára formában összeírt födéméit is, ahol a gerendák alsó részét vagy bedeszkázták vagy bevakolt nádfonattal látták el (bestukatorozták). A leégett épületek nagy részénél számbavették, hogy mennyi deszka volt a padlásban; ezek mennyisége számunkra nem sokat jelent, inkábbazárukról közölt adatok érdekesek: Balkányban a deszkaszálak párja 2 frt 9 xr volt, míg a kikötőkhöz közelebbi Bújon csak 1 frt 30 xr, Pazonyban pedig 1 frt 6 xr. Természetes, hogy a deszkák értéke a minőségtől és a hosszúságtól függött, ám erre vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A másik legjelentősebb padlásanyag a nád volt a XIX. század közepi Szabolcs megyében. Minden társadalmi rétegnél a megye legkülönbözőbb területein jelezték alkalmazását a lakóházak padlásaként. A táblázat adatai alapján láthatjuk, hogy több olyan település is volt, ahol a nádpadlás aránya majdnem elérte vagy meg is haladta az összes lakóépület 3/4 részét (Bököny, Búj, Dada), de pl. a Nyírség közepén fekvő Kiskálló vagy Téglás esetében is a házak több mint felénél, 2/3-ánál alkalmazták. Néhány bejegyzés azt sugallja, hogy a nádat elsősorban az összeírás idejénél jóval korábban épült házaknál használták padlás készítésére (Pazonyban két,Jákón egy nádpadlásos lakóháznál is megjegyezték, hogy az épület „ócska" vagy „régibb"), ám Ibrányban az adófizetők két év leforgása alatt készült 17 új lakóépületének több mint a felét nádpadlással építették 1843-45-ben! Arról, hogy egy—egy ház padlásának készítéséhez mennyi nádat használtak fel, egy kislétai adat tájékoztat: Béres György adófizető 1846-ban megégett 6 1/2 x 3 öl alapterületű lakóépületének padlásán összességében 9 frt-ra becsült 150 kéve nád veszett oda. Egyébként igen sok helyen az épületek különböző helyiségeit más—más fajta anyagból készítették: előfordult, hogy a ház egyik szobája deszkás, a másik nádpadlású volt (Bököny, Bakta, Kiskálló, Nagykálló, Tiszabercel), de tudunk deszka és sövény vegyes megoldásról is (Gáva). Olyan adatunk is van, ahol a szoba nádpadlásos volt, a pitvar pedig deszkás, ami vagy a tűzvész elleni védelmet szolgálta vagy azt jelenti, hogy az utóbbit később padlásolták le (Búj). A különböző funkcióra vagy a lepadlásolás másmás idejére utalhat egy pazonyi adat is, ahol a „ház" (szoba) padlását 16 szál deszka, a konyháét pedig 8 darab tölgyfadeszka képezte. Ugyancsak Pazonyban írtak össze egy nádpadlásos cselédházat, amely az eresz alatt körül deszkával volt padlásolva. A nádpadlás értéke — a szinte korlátlanul rendelkezésre álló alapanyag miatt — csekély volt: Tiszalökön egy lakóház szobájának és pitvarának nádból készült padlását 3 frt-ra becsülték, Balkányban pedig a pitvar melletti kis kamra nádpadlását 1 frt-ra értékelték. A táblázatból és más feljegyzésekből is kiderül, hogy még egy másik fajta padlás38 DÁM L. 1980. 35.
