Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
anyag is felbukkan több település népi építkezésében: ez a sövény, patics, fonott neveken összeírt, vesszőből font és tapasztott padlás. Igaz, hogy jelentősége korántsem volt akkora, mint az eddig tárgyalt deszka- vagy nádfödémé, mégis meg kell róla emlékeznünk, hiszen aránya pl. Tímáron majdnem elérte a 10%-ot, s nemcsak az adózók, hanem pl. Bogáton vagy Visson nemesek (bár eléggé elszegényedett nemesek) lakóházait is ilyen padlás borította. Kizárólag nemesek, nagyobb birtokosok épületeinél írtak össze stukatúros, nád stukatúros épületeket, de az még náluk sem volt nagyobb mértékben elterjedve. Nagyobb épületeknél egy—két szoba padlását készítették ezzel a módszerrel, a többi deszkás volt. Hasonlóan a stukatúroshoz, a bolthajtásos szobák is csak nagy vagyonnal rendelkezők épületeinél fordultak elő (a paróchia Fényeslitkén, a tiszttartó és a fiscalis háza Kisvárdán, egy téglási udvarház stb.), de itt is csupán egy—két helyiség padlása készült ily módon. Több adat vonatkozik a padlások tapasztásáva is, ami arra utal, hogy az széles körben elterjedt lehetett — legalább is a lakószobák vonatkozásában. A jegyzőkönyvek külön feljegyezték a padlás tapasztásának munkadíját, de pl. Balkányban még a sárnak való föld fuvardíját is. A padlás ajtajának elhelyezkedése bizonyos támpontot adhat a tető formájára is, hiszen a tűzfalas épületeknél a padrajáró általában a ház végén, az eresztett végűeknél az épületen belül vagy (ahol volt) a tornácon lehetett. Levelekről arról értesülünk, hogy egy ház padlyuka a kamarából nyílt, ahonnan a tanú nénje mécsessel ment fel a padlásra — vesztére. Egy madai kárvallott sem járt jobban, pedig ő vigyázott is, mivel — mint a tanúk állították — ,,midőn fel megyén, lámpásban viszi a' világot a'Hiura". Pazonyban a konyhában a katlanhoz egy öl távolságra lévő padajtóból lecsüngő szalmaszálak gyulladtak meg, Szentmihályon pedig egy ispánlak ámbitusa felett lévő padajtón felhordott ,,fenyűfa forgáts gyújtatott fel". A padlásra egyébként többféleképpen lehetett felmenni, amire adataink is utalnak: Nagykállóban egy nagy ,,lábtó"-t, Szentmihályon Dessewffy gróf Józsefháza-pusztai ispánlakjánál egy „padra járó grádits"-ot is összeírtak, Madán pedig a Hunyady Ferenc tanyabeli házánál sértetlenül megmaradt „2 öles tölgyfa ágasokon nyugvó padrajáró"-t vettek lajstromba; ez utóbbinak tölgyfa lépcsői és karfatartó szulápja is volt. Tudjuk, hogy padláson minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgot tárolni lehet, azok mennyiségét csupán a födém teherbírása határozza meg. Az igen elterjedt deszkapadlás lehetőséget nyújtott viszonylag nagy mennyiségű termény padláson való tárolására, így nem meglepő, ha egy—egy lakóháznál — az épület nagyságától függően — 100—200 köböl „szemes élet" vagy 90—250 vékára becsült csöves tengeri volt a padlásra felterítve. Igen sok „paszulyt" (babot) és lencsét találtak az összeírok a házpadlásokon, de nem volt ritka a nagyobb tételű szalonna (1/2—3 mázsa) s hús (1—2 mázsa) sem a gazdagabbaknál. A tiszaberceli papnál 1000 csomó szárított dohány égett oda a padláson, Paszabon pedig egy zsidó bérlőnél 10 mázsa komló; a nádudvari városháza padlásán 500 porció szénát tároltak. Bodnár Mátyás vasmegyeri adófizetőnél pedig a terményeken kívül 4 kita kender és 8 kita len mellett két új kasza nyelestül is odaveszett.
