Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK

emlékeztek meg kutakról; ezeket e növény fokozott vízigénye miatt áshatták a település ezen részében. SZÍNEK A portán álló különféle rendeltetésű szín ékről, félszer ékről, ereszekről munkánk korábbi fejezeteiben már szóltunk. Itt csupán néhány, nem minden udvaron megtalálható színekkel szeretnénk kiegészíteni a fenti sort. Pár színnél feljegyezték, hogy azok ágasokra épültek, tetejüket szalma, zsúp, gaz, nádfedél borította. Volt, ahol az oldalukra, falukra vonatkozó információkat is közölték: nád, sövény, paticsfallal készült színeket írtak össze. A tűzifa vágására és tárolására néhány helyen külön helyiségek szolgáltak: Komoron favágó ereszt, Nyírbélteken egy sövény fatartót, Visson és Kenézlőn fatartó színt vettek számba; Kékesén faragó eresz, Szalókán faragószín került fel a listára; Kopócsapátiban Eördögh Dániel középbirtokosnak volt a tulajdonában ,,a' szilvás kádaknak a' színnye sindej alat". Értékesebb eszközök tárolására, megóvására igen sokszor készítettek föléjük színeket. Szentmihályon 24 helyen jegyeztek fel kendertörő színt; Tiszadobon egy nemesi tulajdonú, vályogfalú színben egy borsajtó mellett két kenderkallantyút is feljegyeztek. Dadán pedig kákával fedett pelyvaszín és kalló került fel a listára. Vaján 7 tilószínt és 4 törő színt, a szomszédos Rohodon egy portán törőszínt vettek lajstromba, míg Veresmarton magtörőt írtak össze. ÁRNYÉKSZÉKEK Azon ritka építmények közé tartoztak az árnyékszékek, melyek közül egyet sem írtak össze jobbágyi—paraszti portákon. Valamennyi e néven feljegyzett épületet nagybirtokosok, zsidó bérlők, értelmiségiek (tanítók, papok) portáin, valamint olyan közösségi épületeknél vettek számba, ahol sok ember megfordult (kocsmáknál, salétromfőző mellett vagy olyan nagyobb birtokosoknál, ahol valószínűleg nagy volt a személyzet létszáma). Legtöbb helyen desz Arából készült építményt említettek, de Balkányban paticsos épületet is felvettek a listára. Néhány adatból arra is fény derül, hogy az árnyékszékek egy részét zsindely- vagy nádtető fedte. Csupán egy helyen van arra utalás, hogy az árnyékszék a lakóépület egyik helyisége volt (Keresztúton Bánfy Mária asszony rezidencionális házánál). Helye egyébként az udvaron volt, néha szekérszínnel, disznóóllal, aprómarhaóllal egy tető alá vontán. KERÍTÉSEK A kerítések nem mindig tartoztak hozzá a portákhoz. Amióta és ahol viszont megvannak, a készítésükhöz felhasznált anyagok és az alkalmazott technika révén sokszor támpontokat adhatnak a porta egyéb épületeinek anyagához is. Forrásainkban igen sok, mind a jobbágyi—paraszti, mind a nemesi telkeken fellelhető kerítésekre vo-