Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
Bárándon, mint láttuk, a XIX. század elején már ott voltak a különféle rendeltetésű színek az udvarokon, viszont ugyanekkor a széna szabadban tárolásáról értesülhetünk. A környezethez hasonlóan itt is valószínű a XIX. század végén megjelent szénatároló építmény azonban nem a szín nevet kapta, hanem a színamagazint, melynek párhuzamai egyelőre ismeretlenek, s nem lehetetlen, hogy helyi fejleménynyel van dolgunk. Összegezés Báránd településének, építkezésének alakulását közel két évszázadon át tudtuk nyomon követni. A kétszáz év során természetesen, főleg a korai időszakban, számos részlet a homályban maradt, mégis meg kell kísérelnünk azt, hogy a fejlődést valamilyen időbeli határokhoz kössük, korszakokat állapítsunk meg a falu településének, építkezésének alakulásában. Ezt követően a Bárándon kapott képet be kell illesztenünk szűkebb és tágabb környezetébe, válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy kultúrájának ez a része mely területekkel mutat szorosabb kapcsolatot. Báránd, mikor az 1783-as, a II. József-féle katonai felmérés térképlapján először a szemünk elé kerül egy viszonylag szabálytalan utcahálózattal rendelkező település, ahol azonban a halmozosodásnak nem találtuk nyomát. A nagyméretű táblatelkeken már ekkor is jórészt vályogfalú építmények álltak, a XIX. század eleji adatok tanulsága szerint a háromhelyiséges lakóház mellett a különálló istálló, valamint a disznóól elmaradhatatlan része volt a portáknak. Mellettük már korán, igaz szórványosan, feltűnik a birkaszín és a tyúkól is. Az első nagy változás a település nagymértékű térbeli megnövekedése. Sajnos, ezt nem tudjuk pontosan időhöz kötni. Az 1860-as évek és az említett II. József kori térképek között mindössze egy 1822-ben készült áll rendelkezésünkre, ez azonban nem ábrázolja a belsőséget, mindössze a belterület kontúrját tünteti fel. Ez a szűkszavú adat, valamint egyebek, így az, hogy már a XVIII. század legutolsó éveiben a régi szőlőskert mellett újat kellett nyitni; az 1780-as években megnyitott temető 1835-re annyira betelt, hogy ez évben két új temető létesítését is engedélyezi a falu földesura: s nem utolsósorban a népesség számának az 1830-as évekig tapasztalható egyenletes és nagymértékű gyarapodása 189 arra vall, hogy ez a változás az 1810-es évektől körülbelül a 20-as évek közepéig tarthatott. Úgy tűnik, hogy ezt a szakaszt nem a minőség, azaz új épülettípusok, építőanyagok és technikák stb., hanem a mennyiség fejlődése jellemzi, megnövekedett a belterület, ugrásszerűen gyarapodott a porták száma, s bizonyára ennek következtében, átalakult a településszerkezet, megindult a halmazosodás. 189 Bárándnak 1766-ban mintegy 1150—1200 lakosa volt — BALASSA I. 1982. 156. 1821-re a falu református lakossága 2839-re nőtt — BALASSA I. 1982. 156. — így nem túlzott, ha körülbelül 3000 főre becsüljük a teljes lakosságot, azaz a két időpont között több mint duplájára nőtt a falu lélekszáma, 10 évente körülbelül 360 fős gyarapodás tapasztalható. 1836-ban 3291 fő a falu lakóinak száma, ekkor még, ha némileg már mérséklődve, de az előző gyarapodási ütem folytatódik. Ez azután alábbhagy, 1870-ben 3664 lakos van, tehát az 1836 és 1870 közötti időszakban a tízéves gyarapodás már csak 100 fő körül van, s ez 1890-ig nem változik, ekkor 3829 lakosa van Bárándnak.
