Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
Hiányzik tehát a Sárréten és a Nagykunságban egyaránt kedvelt lopott tornác 176 , mely úgy tűnik, a Nagykunság jellegzetes tornácformája, s nyoma sincs a kettős tornácoknak se 177 , mely szintén nagykunsági eredetű. MISKOLCZI L. és VARGHA L. hívta fel a figyelmet az általuk vizsgált Nagykunság tornácainak egyik sajátosságára : „A tornác faoszlopai, vagy vályog-, illetve téglapillérei között alkalmazott kiváltó gerenda csak ritkán van a fedélszékkel egybeépítve, azt általában a fedélszék alsó síkja alatt 50—100 cm-rel alacsonyabban helyezik el. Az így elhelyezett kiváltó gerendára a fedélszék sárgerendájának magasságáig felfalazás kerül" 178 . Ez a tornácmegoldás az egész Nagykunságra jellemző, só't az attól északra eső falvakban, így Tiszaörsön, Tiszaderzsen, Tiszaigaron, Tiszaszöllősön, Tiszafüreden 179 , sőt a Tisza túlsó partján, pl. Poroszlón is általános. Ez a megoldás azonban a Sárréten nem nagyon terjedt el, még leginkább a Nagykunsághoz közelebb eső településeken lehet rájuk bukkanni 180 , illetve ott, ahol a kuriális építészet hatása közvetlennek bizonyul 181 . A gazdasági építmények legjelentősebbjét az istállót is egy negatív sajátosság jellemzi, Bárándon nem sikerült nyomára bukkanni a tüzelősólaknak. Ez az építmény a XIX. században nemcsak a Nagykunságban, hanem a Sárréten is jellemezte a nagygazda portákat 182 . Az Erdélyből készen szállított hidasólak 183 Bárándig nem jutottak el, mindössze községi, vagy a falu legvagyonosabb rétegének használatában voltak helyi készítésű, talpra épített deszkaólak. A gabonás vermek is teljesen hiányoznak, s ez nyilvánvalóan a magas talajvízszinttel van összefüggésben. A Sárréten a vermelésnek, az azonos földrajzi környezet miatt nincs nagy jelentősége, DAM L. Berettyószentmártonban, Bakonszegen és Furtán lelte fel Őket 184 . A FÜZES E. által a vermek elterjedéséről rajzolt elterjedési térképen Nádudvar, Püspökladány, Kisújszállás, Túrkeve, illetve keleten Berettyószentmárton, Mezősas, Szeghalom között nem találunk vermeket 185 . Érdekes problémát vetnek fel a bárándi színamagazinok. Ezek a fal nélküli, oszlopokon nyugvó tetővel ellátott építmények megtalálhatók a sárréti falvakban, ott azonban színnek nevezik Őket 186 , de ott vannak ezek a Berettyó-völgyében is, hasonló néven nevezve. VARGA GY. az utóbbiakkal kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a szénaszínek, fészerek, vagy a Derecskén, Tépén csűrnek, Bojton takarmányos színnek nevezett építmények a XX. században jelentek csak meg ezen a területen 187 . DÁM L. sárréti megjelenésüket valamivel korábbra, a XIX. század végére teszi 188 . 176 DÁM L. 1975. 81—85., MISKOLCZI L.—VARGHA L. 1943. XVII. kk., GYORFFY I. 1942 90—91. 177 DÁM L. 1975. 85—86. 178 MISKOLCZI L.—VARGA L. 1943. XX. 179 MISKOLCZI L.—VARGHA L. 1943. 8.. 24.. 28.. 29.. 33.. 47.. 49. stb. 180 Pl. Biharnagybajom, DÁM L. 1975. 84. 181 Pl. Bakonszeg, DÁM L. 1975. 93. 182 DÁM L. 1975. 130. kk. 183 DÁM L. 1975. 133. 184 DÁM L. 1975. 138. 185 FÜZES E. 1973. 465. 186 DÁM L. 1975. 145. 187 VARGA GY. 1979. 224. 188 DÁM L. 1979. 261.
