Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

ra a Szabadság utca, melynek csak egyik, a kerttel átellenes, keleti oldala van beépítve. Nem valószínű azonban, hogy a XVIII. század végén is ez utca lett volna a település nyugati határa, hiszen a térkép tanulsága szerint akkor a legszélső utcának mindkét oldala be volt építve. Tehát itt egy fél utcasornak meg kellett volna szűnnie, méghozzá egy olyan utcasornak, mely eleve nehezen épülhetett volna fel, hiszen a Vénkert és a falu között, a mai Szabadság utca mellett mélyebb, gyakran vízállásos sáv húzódik. Nagyobb a valószínűsége, hogy a mai Hunyadi utca alkotta a település nyugati határát, azt nemcsak a Vénkerttől való nagyobb távolsága látszik bizonyítani, hanem az a már korábban említett szárazmalom is, mely minden bizonnyal azonos lehet a hasonló helyzetben ábrázolt 1860 körül térképeken is szereplő malommal (vagy legalábbis a malomhely volt azonos), s melynek helye a Hunyadi utca egy kiöblösödésében, egy zuggal szemben volt. Emellett szól a már említett temető is. A későbbi térképek nem ábrázolják, s a feljegyzések sem említik, de a temető a mai napig kertásás közben előkerülő csontok tanulsága szerint a Kossuth utca déli oldalán, a 72—78. sz. telkek lábában volt. A falu dél felé terjeszkedését már a XVIII. században meghatározta az Eszteró-ér, a déli határt ez a víz alkotta. A település keleti határának megállapításánál mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a Püspökladány—Nagyvárad főútvonal a XVIII. században nem a Kossuth Németh J. úrbéri szabályozási tervének a falu utcahálózatát ábrázoló részlete — I860,