T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SZABÓ Anita: Olajipari munkások és családjaik Muraszemenyén. Az életmódváltozás vizsgálata megélhetési stratégiákon keresztül, 1937-1980
Az időstruktúra átalakulása A summás életmód feladása az időstruktúra alapvető megváltozását vonta maga után. Az eddigi hat hónapos, periodikus távollét helyett folyamatosan otthon tartózkodhatott az egész család. Ez a tényező az olajipari munkarend szempontjából alapvető és elengedhetetlen feltétel volt. Fontosabb következménye az időstruktúra módosulásának, hogy a megélhetési tevékenységek közül egy meghatározó elem, az állattartás szerepe és jelentősége módosult. A folyamatos otthoni tartózkodással lehetőség nyílt arra, hogy állattartásra alapozott stabil gazdálkodást alakítsanak ki, és tartsanak fenn, mely mint láttuk Muraszemenye földrajzi-természeti adottságaiból következően, a mezőgazdasági termelésből származó haszon döntő részét adta minden korban. Az állattartás ily módon lehetett önellátó, leggyakrabban a feleslegét is értékesítő, illetve kisárutermelö is. Az egész család állandó otthon tartózkodásával a mezőgazdasági tevékenységre fordítható munkaerő megnövelése is lehetővé vált, amennyiben az szükséges volt. Az eddig tárgyalt feltételek, bár azokat az olajipari munkával járó megváltozott életformakeretek idézték elő, mégis elsősorban az otthoni gazdálkodás folytatását, sőt bővítését segítették elő. A családon belüli munkamegosztás módosulása Az olajipari munkavállalás előtti időszakban a vizsgált családok két vagy három generációt foglaltak magukban. E generációk közül summásmunkát mindig csak egy, és mindig a családon belül azonos generáció vállalt, tehát vagy a szülők, vagy a már 16 év feletti fiúgyerekek. Az otthoni gazdaságban és napszámban értelemszerűen az otthon maradó szülők, a munkaképes nagyszülők, illetve a 16 év alatti gyerekek és lányok dolgoztak. Az olajipar megjelenésével döntő különbség állt elő: az olajipar szempontjából csak a felnőtt munkaképes férfiak jöhetnek számításba, mint munkaerő. Tehát a fiatalkorúak, a nők és az idősek nem. A vizsgált családok mindegyikében így vagy az apa, vagy a felnőtt korú fiúk vállalt ott munkát. A család többi tagjára az otthoni gazdálkodási munkákban hárult szerep. A férfiak az olajipari munkarend (váltóműszak) időbeosztásához alkalmazkodva részt vehettek az otthoni gazdaságban, (a munkaidő 8-16, 16-24, és 24-8 óráig tartott három hetes váltásokban) A fentiek alapján elmondható, hogy e családok, bár az olajipari munkavállalás alapvetően addig ismeretlen életformát követelt, mégis rugalmasan integrálták a gazdálkodási és az olajipari tevékenységekkel járó feladatokat, összeegyeztetve e kettősséget időben, és a családi munkamegosztás módosult keretei között. Ily módon a megélhetés kettős stratégiája alakult ki: - az egyes családok életében az ipari és mezőgazdasági tevékenység párhuzamossága volt jellemző, - e két tevékenység pedig a család megélhetésében egymást kiegészítő jövedelemforrásokat képezett.
