T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SZABÓ Anita: Olajipari munkások és családjaik Muraszemenyén. Az életmódváltozás vizsgálata megélhetési stratégiákon keresztül, 1937-1980
A családon belüli munkamegosztás módosult az ipari és gazdasági tevékenység nők és férfiak közötti alapvető megosztásának viszonylatában, amely a következőt jelentette: - a férj: az olajiparban és gazdaságban is dolgozott a váltóműszakhoz igazított időbeosztásban, - a feleség: a gazdaságban és a háztartásban dolgozott folyamatos otthoni tevékenységével. A generációk közti munkamegosztás pedig a családi együttélés és gazdasági öszszefonódás függvényében maradt fenn, vagy szorult háttérbe a következő évtizedek alatt. Az így kialakított kettős stratégia a családok életében az olajiparban dolgozó személy nyugdíjazásáig megmaradt mintegy keretként a családi törekvések biztosításához, melyek viszont meghatározott időszakonként változtak; s megmaradt mindvégig annak ellenére, hogy idővel más választási lehetőségek álltak rendelkezésükre. A kettős stratégia fenntartásának okai, az új életforma elemei és következményei Az olajiparosság, illetve gazdálkodás kettősségén alapuló megélhetési stratégia kialakítását és fenntartását az ezzel nyerhető számos előny indokolta. Az olajipari munka előnyeit az ott dolgozók egyrészt a munkájuk tisztességes honorálásával és jövedelmezésével hozzák összefüggésbe. Másrészt: - biztos munkahelyet jelent, - fix, állandó havi jövedelmet jelent, - a bérek állandó és gyors emelését hozza, - magas a várható nyugdíj, - egyéb kedvezményekkel jár - például a gáz ingyenes bevezetése az 1960-as években -, gázárkedvezmény, az eltöltött évek számával arányos nyugdíj-korkedvezmény. Az olajipar tehát a stabilitást és a jövő tervezhetőségét jelentette. A „MAORT"os családok olajipari bevétele lényegében függetlenítette e családok megélhetését azoktól a gazdasági-politikai változásoktól, amelyek a mezőgazdaságból élő lakosságot meghatározott időszakonként sújtották. A mezőgazdasági tevékenység előnye, hogy a család hagyományos, gazdasági önellátását biztosította. A kisebb árutermelő gazdaságból pedig sokszor jelentős kiegészítő bevétele származott a családnak. A fenti előnyök megszerzése azonban nagyfokú alkalmazkodást követelt, illetve hátrányokkal is járt, mindezek a kettős stratégiával járó életmód másik, ellentétes aspektusát adták. Az új életforma elemei - az ipari munkarend és a munkahelyi körülmények - jelentették az iparban dolgozó férfiak számára a legnagyobb kihívást: - váltóműszak, melyben az éjjeles munka volt a legmegterhelőbb, - pontosság, - a munkaidő folyamatos munkával való kitöltése, - a 11 km-re levő munkahely megközelítése, amíg nem voltak munkásokat szállító gépjárművek (különösen a téli időszakban), - a munkások egészségének kockáztatása, és a korai halálozás jellemző következményei voltak a munkakörülményeknek.
