T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején

szített jelentőségéből. Sokszor a trágyakihordásnál, és bő termés esetén a behordásánál is egymásra szorulnak a gazdálkodók. A szőlőben is általánosak a közös, kölcsönös szüretelések, illetve a permetezésben való részvétel, és az erdei munkák során, például farakodásnál is létrejönnek alkalmi kalákák. Az együtt dolgozó csoport méretét a kétlakiság általánossága miatt nehéz megtervezni, azon múlik, hogy éppen hányan érnek rá: például az egyik paraszti gazdaságot fenntartó család hol öt-hat, hol nyolc-tíz fővel végzi el a kukoricatörést egy kb. 0,5 hektáros területen. A kölcsönös segítségnyújtás a traktorosok között is előfordul, ha például hiányzik valakinek egy bizonyos eszköz, vagy ideje, munkaereje kevés. Egy bizonyos munkát sokféle egyéb munkával lehet viszonozni, nem feltétlenül ugyanabban segítenek, és ily módon a kapcsolatháló túl is terjed a gazdálkodók körén. Az egyik borász vállalkozó például - aki egyben a szűkebb térség körzeti orvosa - a gyógyítás viszonzásaként kap segítséget a szőlőben a kézi talajmunkák idején, szüretkor stb. d)Az eszközök egymásnak való kölcsönadása a hiányos gépállomány miatt gyakran állandó kapcsolatokat eredményez. Például az egyik paraszti szemléletű gazdálkodónak traktorjához csupán egy ekéje van, ezért a „haveri körből" el szokta kérni egy közeli szomszéd műtrágyaszóróját, egy másik közeli szomszéd tárcsáját, egy, a falu túlsó végén lakó barát kukoricavető- és permetezőgépjét, illetve alkalmanként másoktól is kap kölcsön valamit. Cserébe ekét vagy más eszközt szokott adni. A kölcsönzés alkalmi segítségnyújtásként meghibásodás esetén is gyakori. 5. Az információáramlást is kettősség jellemzi: a rokoni vagy „haveri" körön belül, illetve a hivatalos csatornákon át szerzett tudás kettőssége. Az előbbi hálóba, a falusi pletykák, tanácsok világába mindenki beletartozik, míg a hivatalos intézmények szolgáltatásait - a szaklapokat, szakkönyveket, a kamara, a szövetségek és a falugazdász segítségeit - döntően a vállalkozók veszik igénybe. Mindez vonatkozik az újabb technikai ismeretekre, a pillanatnyi beszerzési és értékesítési lehetőségekre egyaránt. A redisztributív ismeretszerzés különböző formáival a fiatalabb gazdálkodók egyre nagyobb számban találkozhattak életük során, hiszen sokan kaptak az ipari iskolában mezőgazdasági képesítést (is), illetve a téeszben végezhettek különböző tanfolyamokat. Az iskolai végzettség szorosabban összefügg a követett mintákkal: felsőfokú mezőgazdasági végzettségű személyek csak a vállalkozók között vannak, és a parasztvállalkozók körében is dominálnak a legalább ipari iskolai szinten elsajátított agrárismeretek. 4. A megtermelt javak kereskedelmében is elkülöníthető a hivatalos piac, és a saját törvényekkel rendelkező helyi piac. Az előbbibe csak a vállalkozók, parasztvállalkozók egy szűkebb csoportja kapcsolódik be, míg a többiek csupán a helyi lehetőségekhez mérten, alkudva értékesítik terményeiket és állataikat. Az országos, vagy nemzetközi piacon állatok eladásával három, terménykereskedelemmel elsősorban négy, borkereskedelemmel kettő, méz értékesítésével egy, karácsonyfa eladásával pedig szintén egy gazdaság foglalkozik. A helyi piacon általában a fölösleges terményt adják el a takarmányhiányban szenvedő, disznót, baromfit tartó „háztáji" gazdaságoknak. A fölösleget még a lenti, letenyei és nagykanizsai piacokon lehet eladni, de a zöldséget,