T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején

nosok nagy része a rendszerváltás után létrejött erdőbirtokossági társulatra bízza. A faeladásból származó haszon redisztributív módon, az aranykorona-értéknek megfelelő hányad szerint oszlik meg a tagok között. 2. Mivel a kisüzemi gazdaságok többsége nem rendelkezik elegendő munkaerővel és/vagy eszközökkel, a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez elengedhetetlen a kapcsolatok kiterjesztése. Ezek a kapcsolatok alkotják a legszövevényesebb hálót a faluban, és ezek mutatják legjobban az alá-, illetve fölérendeltségeket: a legfelső réteg, amelytől szinte minden gazdaság függ, a kombájntulajdonosok csoportja; alattuk helyezkedik el a traktortulajdonosok szélesebb köre; majd a kisgéppel (például kapálógéppel) felszerelt gazdaságok csoportja; és végül azok, akiknél a gépesítés teljesen elmaradt. a) A piaci viszonyokhoz igazodó bérmunkások közé tartoznak az állandó alkalmazottak, akiket csak a kft. alkalmaz; a napszámosok, kiknek száma igen megfogyatkozott, és munkájuk a morál romlásával elvesztette értékét (elsősorban szüretelésnél, esetleg a betakarításnál hívják őket); illetve a kombájntulajdonosok és a traktorosok egy csoportja, akik a bérmunkák többségét mint szolgáltatást végzik. A gabona aratását szinte mindenki a kft.-re bízza, így ők állnak a gazdálkodói rétegek csúcsán, és tőlük függ leginkább az egész falu termelése, szinte ők integrálják a gazdaságok nagy részét. A traktoros munkákat a kft. mellett a traktortulajdonos magángazdáknak mintegy a fele is elvállalja. Elsősorban a föld előkészítésénél és a kukorica ültetésénél, esetleg a vegyszerezésnél, kaszálásnál, bálázásnál, behordásnál van szolgáltatásra szükség, a gabona vetését, a kapálást, kukoricatörést stb. a családok többnyire maguk elvégzik. A traktoros munkákat általában arra bízzák, aki épp ráér, hiszen az árak többnyire kiegyenlítettek, ugyanakkor az egyes szolgáltatóknak nagyjából állandó területük (a négy falurész valamelyike), és állandó megbízói körük van. A kisgéppel rendelkező kisebb gazdaságok is vállalnak alkalmanként bérmunkát, például a kukorica kapálógéppel való megmunkálását. A szolgáltatók minden egyes elvégzett munkafolyamat után elkérik a gazdáktól a földnagyság arányában meghatározott pénzösszeget. b) A kvázi-szolgáltatások, azaz a traktoros segítség kézi munkával való viszonzásai (patrónus-kliens kapcsolatok) a szolgáltatás mellett háttérbe szorulnak, a napszámhoz hasonlóan a kliensi munkamorál romlására panaszkodnak. A traktorosok közül - akiket a kliensek többnyire a behordás géppel és pótkocsival történő megsegítésére kérnek - elsősorban a paraszti stratégiát követő gazdák fogadnak el munkát viszonzásként. Állandó patrónus-kliens kapcsolat alakulhat ki a szükséges eszközökkel, illetve a szükséges tudással rendelkező fél között is, például az egyik gazdálkodó traktorjával segít egyik közvetlen szomszédjának, aki ezt „hagyományos" ismeretei révén a gabona kézi vetésével tudja viszonozni. c) A gépesítettség alacsony foka miatt a rokonok, szomszédok, barátok, komák közötti reciprok segítségnyújtások behálózzák az összes gazdálkodói csoportot. Leggyakrabban a társas kukoricatörésben segítenek egymásnak, a közös kukoricakapálás viszont a vegyszerezés és a kapálógép elterjedése miatt ve-