T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején
jén több tagban összesen 11,8 ha szántóterületet használtak. Egy kb. 20 aranykorona értékű nadrágszíj parcellát, ami egy osztatlan közös terület része, a birtok többi tulajdonosával együtt átengedtek a kft.-nek aranykoronánként 20 kg terményért. A földön kukoricát és - talajjavítás céljából a terület mindig másik, 2 hektáros részén - búzát termesztenek, melyet mint őstermelők nagyrészt egy közelebbi városban értékesítenek, esetenként a kft.-nek adják el, kisebb részét pedig a kevés krumplival és takarmányrépával együtt a kizárólag saját fogyasztásra tartott három-négy sertéssel és a kb. 30 baromfival etetik fel. Az állatokat nagyrészt N. N. anyósa gondozza, mivel a gazda és felesége munkahelyi elfoglaltsága mellett már nem ér rá ezzel foglalkozni. Amíg munkanélküliek voltak, több állatot, például tehenet is tartottak. A növénytermesztés épp azért vált dominánssá, mivel kétlakiként ezt a tevékenységet tudták beilleszteni szabadidejükbe. Disznót évente kétszer vagy háromszor vágnak, melyből az egyiket N. N. feleségének az öccse kapja. A disznótoron, ünnepeken ugyanaz a nyolc (korábban kilenc) tagú rokoni kör vesz részt: akiké a föld, és akik megművelik (lásd 1. ábra). N, N. feleségének a nagynénje 2003-ban hunyt el, addig ő is aktív tagja volt ennek a rokoni összefogásnak (N. N. felesége: „Kettőt-hármat mindön évbe, annyit vágunk azért, mert hát azért nem csak nekünk köll, köll az öcsiéknek is, azok is mindig gyünnek, akkor azoknak is csak kő egy kicsi akkor. " N. N.: „Meg mink is szeretjük a húst ugye." N. N. felesége: „Meg mink is. Meg hát azért vagyunk is hozzá. Mikor azért vasárnap is kilencen odaülünk az asztal mellé, azért csak köll valami az asztalra. Háti N. N.: „Hát nem minden vasárnap, de azért elég sűrűen. "}. A mezőgazdasági gépek árverezésen történő megvásárlásánál mint egykori téesztagok előnyben részesültek. Nagyrészt így, illetve maszekoktól szereztek használt traktort, tárcsát és bálázógépet; ekét, vetőgépet, mútrágyaszórót és permetezőgépet pedig újat vettek. Ekkor építettek színt is a gépeknek. Két traktorjuk közül a régebbivel (az 1970-es években gyártottal) csak könnyebb munkákat, például a vetést végzik, az újabbikkal szoktak szántani, tárcsázni stb. A gépekkel N. N. és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát végzett fia dolgozik, aki kezdetben csak segédkezett, az évek során viszont a munkák nagy részét átvette apjától, és a gépek javítását is főleg ő végzi el. N. N. a traktorokkal szolgáltatást, például szántást, tárcsázást, bálázást, kaszálást is vállal a faluban egy kevés fizetségért és rokonainak, a ma is a szülőfaluban élő négy fivérének és nővérének is segít. A betakarítást viszont saját földjükön is a kft.-re bízzák, akik a búzát és a kukoricát is leszedik. A sertéseiknek szánt kukoricát és a kevés maguk termesztette mákot azonban a rokonokkal közösen, kézzel szedik le. A vetőmagot, a műtrágyát és a vegyszert a faluban egyedüliként egy nagykanizsai eladótól veszik, aki bemutatókat is szokott tartani. A rokonságnak szőleje is van, N. N. felesége, valamint feleségének öccse és nagynénje N. N. apósától örökölt egy-egy parcellát. Ez a három, hagyományos karós szőlő együttesen 300 négyszögölet tesz ki, amit szintén együtt művel a család és a termésből saját fogyasztásra bort készítenek. A család egy apró erdőrészt is kapott, ami azonban egy nagyobb, osztatlan közös terület része. Ha alkalmanként maguknak vágnak fát, azért fizetniük kell. Amikor egy alkalommal az erdőgazdaság termelt ki fát erről a részről, 12 000 forintot kapott a család.