T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején

lami, valami mellékes legyen. Ha más nem, hizó, vagy baromfi, hogy ez legyen. Aztán én ragaszkodtam hozzá, akkor kivette. De a másikaknak [N. N. fivéreinek] is, hát a hizót, hát a költő, zöldség, ilesmit ha adunk" - mondta N. N. anyja). Ugyanakkor N. N. is átvette ezt a szemléletet: széles körű reciprok kapcsolatai (kölcsönös segítések, társas munkák, kölcsönzések) révén igyekszik magát a piactól függetleníteni, a hagyományos munkamódokat, például a kézzel való vetést is eltanulta anyjától, és ő is jobban ragaszkodik a földhöz (sőt bővíteni akarja, méghozzá nem bérelt, hanem vásárolt földdel: „Bérelni nem, de bővíteni még talán, mert a munkahelyi fizetés azt lehet mondani, a kettőnké is a nejemmel együtt, elég kevés" - mondta N. N. „Itt még van, amit a németök megvettek területöt, lehet, hogy azt a fiam még fölveszi, mer a nyáron is úgy volt, hogy parlagon, nem dolgozta senki. Lehet, hogy fölvenné, de nem biztos" - mondta N. N. anyja). Viszont az anya értékrendje is változott, például egyes termékeket szívesebben szerez be boltból [„Nem volt érdemes[a háztáji gazdaságban tehenet tartani]. Meg aztán volt a zacskós tej, hát akkor már megvettük. Kisgyerekeknek meg jobb is volt, mint a házi tej."). Bár viszonylag rendszeres eladásra is berendezkedett vegyesgazdaságot hoztak létre, a kereskedelem az önellátás (takarmány, hús, zsír, tojás, zöldség, gyümölcs, bor, tűzifa, épületfa, egy évben liszt) mellett háttérbe szorul. Ez azonban átmeneti állapot lehet, a föld és a géppark esetleges bővítése, N. N. mind aktívabb részvétele a piacra való termelés súlyának növekedését hozhatja magával. Ö a nyereségesség szempontjából most is pozitívabban ítéli meg gazdaságukat, mint az anyja a család megélhetése szempontjából (N. N, anyja szerint „ebből megélni nem élünk meg. [...] Ilyen kevéssel nem [éri meg foglalkozni]. Hát érdemes annyira, hogy így ennyivel jobb a megélhetés, vagy több terem a kosztra vagy a konyhára." Ezzel szemben N. N. szerint „valami profit van benne, valami van benne."). Egy parasztvállalkozás Az alábbiakban bemutatott család rendelkezik a faluban a legnagyobb saját tulajdonú szántófölddel, és a családfő - aki sok, géphiányban szenvedő kisüzemben vállal traktoros munkát - a leginkább számon tartott, szinte mindenki által, és mindig elsőként emlegetett, komoly presztízzsel és kapcsolati tőkével rendelkező gazdálkodó. Ebből a szempontból kisüzemük kiemelkedő jelentőségű. N. N„ a családfő 1950-ben született egy szomszédos faluban, ahol még fiatalon szülei gazdaságában dolgozott. Szülei 1 holdon gazdálkodtak, és béreltek is egy kisebb területet, melyért a termény egy adott hányadát kellett fizetniük. Búzát, kukoricát és burgonyát termesztettek, valamint sertést és szarvasmarhát tartottak. Az önellátás mellett rendszeresen adtak el borjakat és tejet. A földművelést teheneikkel végezték, lovakat nem tartottak, A horvátoktól elvett szőlőből is kaptak egy apró parcellát. A kollektivizálás során földjük szövetkezeti használatba került, és 1967-ben meghalt N. N. apja. N. N. az általános iskola elvégzése után belépett a téeszbe, ahol kitanulta a gazdálkodás különböző ágazatait, kezdetben állatokkal foglalkozott, majd egy tanfolyam elvégzése után traktoros lett {„Hát voltak ott birkák, akkor ott segédkeztem, [...] akkor később ugye, idősebb voltam, akkor már rám merték bízni a lovakat, akkor ilyen lovasfogattal jártam. Akkor hetvenkettőben, akkor meg a téeszelnök elküldött