T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején

szerezés, szállítás) és erdei (favágás és behordás) tevékenységek, valamint a borkészítés tartozik kizárólag N. N. munkakörébe, aki gyakran vállal bérmunkát és kölcsönmunkát is annak ellenére, hogy csak a hétvégéket és szabadsága idejét tölti otthon {„Most május elsején itthon volt három nap. Ebbe a három napba elvégezte a tavaszi vetést, mindent Igaz, hogy majd négy napig dolgozott. Volt, amikor este volt a reggelije, mer amikor hazagyütt, pont akkor nem volt az asztalon, akkor ő már nem ért rá, ő már akkor ment tovább. Aztán meg most is tegnap gyütt haza a vállalattól, [Győr-MosonSopron megyében] dogozik, aztán onnajt hazagyütt, de tegnap már a szalmának csinált helyet" - mondta N. N. anyja). A kisebb parcellákon a kézzel való vetést N. N. anyjával együtt végzi, a nagyobb földdarabokon kölcsönkért mütrágyaszóróval vetnek {„Hát kézzel vetjük a kisebb darabokat, már itt a telekön és felül, tehát hogy ne köllön annyit kapálnyi. Felét bevettük, azt csak kézzel, [...} a fiam meg én is. Akkor a mezőn ottan meg itt [az egyik szomszédtól] kér műtrágyaszórót, avval veti" - mondta N. N. anyja). A szerves trágya kihordását, a saját állatoknak szánt, egy górényi kukorica törését, a szőlő metszését és a szüretelést az egész család közösen végzi. A kukoricaszedésben rokonok, szomszédok is szoktak segíteni. A gabonát, valamint a fölösleges, eladásra szánt kukoricát többnyire a kft. aratja le és szárítja. Az állatokat N. N. anyja gondozza. Bár ő nyugdíjasként egész nap ráér, mivel koránál fogva már nem tud minden női feladatot ellátni, a menyére is sok feladat hárul munkája mellett („Itthon a mama, nagyon sokmindenbe belesegít [...} Hát meg a nejem. Hát így hárman gyakorlatilag" - mondta N. N. „Én meg már öreg vagyok, négy órát ha mezőn dolgozok, énneköm bőségesen elég, akkor már olyan fáradt vagyok, hogy csak megetetöm a disznókat, és semmi többet, már akkor minden munka a menyemé. A menyemnek is van munkahelye, az is dolgozik"- mondta N. N. anyja). Az agrárkamarának két évig voltak tagjai, a kötelezettség megszűntével kiléptek. Gazdasági lapokat sem olvasnak, mivel a televízióból megtudnak minden szükséges információt. A gazdálkodás célja a mindennapos megélhetés biztosítása, szinten tartása, ezért a kukorica és a sertés értékesítéséből származó esetleges hasznot is a háztartásra fordítják, alkalmi bevételeiket nem forgatják vissza („Annyi, hogy ez csak egy mellékös kereset, mert annyi, hogy a fizetésből se lehet megényi normáiissan meg ebből se. És akkor ez a fizetést pótolla, hogy azér egy kicsit normálisabban éljünk, de másra nem jut." „Nem nagyon megy falun, vagyis nekünk. Annyi, hogy kicsit jobban élünk, mint akinek nincs semmije. Csak kicsit. " „Arra nincs fedezet, hogy nagyba dógozzuk, vagy hogy bérbe vegyünk földet, akkor a gépek is köllenek, de nincs rá pénz, hogy tudjunk gépeket vennyi' - mondta N. N. anyja). Ebben a gazdaságban tehát elsősorban N. N. egész időben otthon lévő anyjának értékrendje érvényesül, mivel fia és menye munkája miatt sokat van távol, és kevés időt tud a gazdálkodásra fordítani, N. N. anyja paraszti származásának és mentalitásának megfelelően határozottan ragaszkodik a földhöz, szeret vele foglalkozni, és az önellátó gazdálkodással megteremtett több lábon állást tartja követendő útnak {„Ha bérbe kiadtuk volna, nagyon kevésset kapunk. És akkor volt az a sok munkanélküliség, én ragaszkodtam, és én beszéltem rá fiamat, hogy ne adjuk ki, hanem vegyük föl. Mert vagy az egyiknek lesz rá szüksége, vagy a másiknak. Hát akármelyiknek. Hát a föld, va-