T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején
Paraszti minta Vállalkozói minta Önellátás eszménye Árutermelésre való törekvés A cél a kiadáscsökkentés A cél a jövedelemszerzés Termelési feltételek haszonértéke Termelési feltételek tőkeértéke Több lábon állás Specializálódás Kockázatkerülés Kockázatvállalás Reciprok kapcsolatok kialakítása Piaci viszonyok követése Önállóságra való törekvés Tényezők kívülről való biztosítása (pl. földbérlet, bérmunka fogadása) Háztartásgazdaság Háztartás és vállalkozás szétválasztása A tudás családon belül öröklődik Szakképzettség, szakirodalom olvasása Szervezetektől való függetlenség Szervezeti tagság (agrárkamara, gazdakör stb.) 2. táblázat A két elvonatkoztatott minta ellentétes jegyei. A minták tudományos külső kategóriái nem a gazdaságok éles elhatárolására szolgálnak, hanem az egyes kisüzemek közötti különbségek árnyaltabb megrajzolásához segítenek hozzá. Ritkán érvényesül tisztán az egyik vagy a másik minta, többnyire keveredik a generációk eltérő szemlélete, a családtagok különböző státusa, és nem ritkán az egy gazdaságban meglévő különböző háztartások miatt. A paraszti és vállalkozói minták bizonyos szempontból közelebb is állnak egymáshoz, mint például a munkás szemléletmódhoz: míg az előbbiek közös jellemzője az önálló döntéshelyzet, a függetlenség megteremtése (függetlenül attól, hogy a vállalkozó beérheti a termelési feltételek kívülről való biztosításával, azaz bérlettel, alkalmazással stb.), addig a munkás megelégszik a kevesebb felelősséggel, és nagyobb biztonságérzettel járó alkalmazotti léttel. A vállalkozói készségek kialakításában tehát épp a paraszti önállóság eszményének családi öröksége játszhat közre, 17 ami a példákban is megmutatkozik. A paraszti és vállalkozói minták fenti kritériumai közül a kiadáscsökkentésre, illetve a jövedelemszerzésre való törekvés ellentétpárja a legfontosabb. Az önellátás és árutermelés aránya még nem fejezi ki a gazdaság valódi irányultságát, hiszen az értékesítésnek többféle módja és célja lehet. A vállalkozók az árutermelés révén elsősorban tőkefelhalmozásra törekednek, ezzel szemben a paraszti árutermelés csupán a fogyasztás fenntartását szolgálja, és különböző fokozatai különíthetők el: az esetleges fölösleg alkalmi értékesítése nem jelent tudatos stratégiát, a fölösleg rendszeres eladása viszont már a fogyasztási igények kielégítésére épülő stratégia részét képezheti, a megtermelt javak egészének ugyancsak a fogyasztás fenntartásáért történő értékesítése pedig a paraszti árutermelés leginkább „polgárosult" foka 18 (erre Muraszemenyén nem találtam példát). A kétféle minta alapján a kisüzemi gazdaságok három csoportja különíthető el: 17. Lásd például KUCZI Tibor 1998. 157-170. 18. Ez utóbbi értelemben használja BALI János 1998. 108. a paraszti árutermelés kifejezést a nógrádi málnatermesztők közös stratégiájára utalva.
