T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején

Az egyes háztartásokban élő személyek száma ugyanakkor igen eltérő. A 155 cenzusban felmért háztartásból 45 háztartásban, a háztartások 27,7%-ában lakik egy fő (29-ben nő, 14-ben férfi); 40 háztartásban, a háztartások 25,8%-ában párok laknak (38 házaspár, 2 élettársi kapcsolat), és 1 további háztartásban lakik együtt két idegen. 20 csonka (12,9%) és 27 elemi (17,4%) család van. 17 kiterjesztett családból (11,0%) 7 kétgenerációs, 9 háromgenerációs és 1 négygenerációs. 7 kiterjesztett és egyben csonka családból (4,5%) 1 egygenerációs, 1 kétgenerációs és 5 háromgenerációs. Ezek az adatok jól tükrözik a falu elöregedését: a felmérésben összeszámolt 580 főnek 32,4%-a (123 fő) él egyedül vagy párban, akik nagyrészt nyugdíjas korúak. A kutatás alapján a családméret és a gazdaságméret között párhuzamosság figyelhető meg: a termelési feltételeiket, üzemméretüket tekintve nagyobbnak tekinthető kisüzemi gazdaságokat rendszerint a legalább csonka családban élők tartják fenn, a kisebb üzemeket pedig inkább az egyedül vagy párban élők működtetik. A gazdálkodásban tehát ma is a családoknak van leginkább meghatározó szerepe, ami nemcsak a paraszti gazdaságokban, hanem a családi vállalkozásként létrejött helyi szántóföldi növénytermesztő cégben is megnyilvánul. A mai gazdaságok különbségeinek meghatározása a mai késő modern társadalom viszonyai közepette igen nehéz. Saját belső kategóriáikat figyelembe véve nem sok eltérésre derül fény, hiszen nagyon kevés családról mondják azt, hogy egyáltalán mezőgazdasággal foglalkoznak. Ebbe a körbe csupán a kiemelkedő földterületet használó, és/vagy a gépekkel ellátott kisüzemeket sorolják. Az átlagos méretű gazdaságokat nem is tartják ekként számon, ami arra is utal, hogy meglétüket evidenciának tartják. Elsősorban azokat a gazdálkodókat emelik ki, akikkel kapcsolatba kerülnek a föld megműveltetése esetén. A leginkább önálló, együttműködésre és szolgáltatás nyújtására kevésbé törekvő kisüzemeket, legyen az akár komolyabb vállalkozás, szinte senki nem emlegeti.

14 Hogy kik a „jó" és kik a „rossz" gazdálkodók, megoszlanak a vélemények, viszont - mint az alábbiakból kiderül - a mezőgazdasági tevékenység jellege, volumene összefügg a faluban megszerezhető presztízzsel. Külső kategóriák figyelembevételével a helybeli lakosok megfogalmazásához hasonló metszetet kapunk. Ám mely kategóriák alkalmasak erre

7 A termelési feltételek megléte (föld, munkaerő, eszköz, tudás)

15 nem igazít el a különböző specializálódási lehetőségek miatt, a kétlakiság megkülönböztetése - mint alább kiderül - szintén nem mérvadó. Ezért a gazdaságok különbségeit a szakirodalom

15 és a tereptapasztalatok együttes figyelembevételével a paraszti és vállalkozói minták oppozíciója alapján határoztam meg: 14. Ezt példázza az alábbiakban leírt állattartó vállalkozás, illetve egy korábban publikált növénytermesztő üzem is, lásd KEMÉNY Márton 2004. 40-43. 15. Ez a négy termelési feltétel lefedi a MAURICE, Codelier 1981. 23. által funkcionálisan megkülönböztetett négy tényezőt, melyek egy termelési egység meglétéhez szükségesek: az erőforrást, az embert, az eszközt és a technikai szabályokat. 16. Például FÉL Edit-HOFER Tamási997; CYENES Antal 1968. 26-36.; JUHÁSZ Pál 1999. 272.; SZELÉNYI Iván 1992. 61-71; WOLF, Eric R.1973. 322