T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
KEMÉNY Márton: A mezőgazdaság és a helyi társadalom összefüggései Muraszemenyén a 21. század elején
A faluról röviden A négy részre tagolt Muraszemenye lakossága fél évszázada csökken (lásd 1, táblázat). A falu környezeti és urbanizációs szempontból átlagosnak tekinthető, ugyanakkor bizonyos adottságai kedvezőtlenül érintik az agrárnépességet. Ez elsősorban a földrajzi viszonyokból következik: az egyébként is szűk határt sokhelyütt erdők, és árterek borítják, és a mezőgazdaságra alkalmas talaj is gyenge minőségű, egyedül a szőlőtermesztéshez adottak jó feltételek. A falu 1613 hektáros területéből 2002-ben 630 ha szántó, 160 ha gyep, 28 ha szőlő, 6 ha kert, 7 ha gyümölcsös, 138 ha legelő, 490 ha erdő és 154 ha művelésből kivett terület volt. A korábban domináns állattartás a szocializmus koratói kezdve hanyatlásnak indult, és drasztikusan háttérbe szorult, manapság elsősorban az önellátást szolgálja. Ezzel szemben a szántóföldi növénytermesztés - elsősorban a kukorica - egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és mind jobban az országos, sőt a nemzetközi piac igényeit látja el, miközben a szőlészet és a borászat a minőségi árutermelés irányába kezd fejlődni. A falu viszonylagos elzártságát a jelenleg is rossz közlekedés és a piacot, munkalehetőséget kínáló városok távolsága eredményezi. Állást nagyrészt a környék üzemeiben és a közelebbi városokban, főként az ipari, netán a szolgáltatási szektorban lehet találni, a munkanélküliek aránya a falusi átlagnak megfelelő. Család - háztartás - gazdaság A faluban 1992-ben meginduló termelőszövetkezeti felszámolás és földrendezés során a jogosultak többsége kihasználta az öröklés, részarány-tulajdon és kárpótlás adta lehetőséget. Viszonylag gyorsan megszilárdult a birtokstruktúra, és az akkor induló kisüzemi gazdaságok nagy része máig működik. A földeket értékesítés helyett inkább bérbe adják, főleg idősebbek, vagy a komolyabb gazdálkodásra rá nem érő családok, de ők is többnyire legalább egy „háztáji" területet fenntartanak saját használatra. A legjelentősebb bérlő egy helyi szántóföldi növénytermesztő kft., és egy közeli városban élő vállalkozó. A 2000-es Általános Mezőgazdasági Összeírás idején a cég mellett 174 magángazdaság volt a faluban. 2002 őszén 138 őstermelőt tartottak számon, és három kisüzem volt jogi értelemben vett családi gazdaság. A mezőgazdasági tevékenység napjainkig tartó jelentőségét jelzi, hogy ez a 174 kisüzemi gazdaság a 2001-ben összeszámolt 182 család között oszlik meg (95,6%). A különböző időben végzett adatfelvétel ugyan nem teszi lehetővé a pontos összevetést, mint ahogy a gazdaságok és a családok sem feleltethetők meg teljesen egymásnak, de az arányokra így is utal, miszerint a falu lakosságának majdnem egésze érintett a kisüzemi gazdaságok által valamilyen formában. 13 A fenti szám elfogadhatóságát alátámasztja, hogy a terepmunka és az általunk 2002 áprilisában készített cenzus adatainak összevetése majdnem azonos arányszámot eredményez. A cenzus nem teljes körű, és esetenként pontatlan, így nem lehet belőle pontos számokat kiolvasni, de az arányokat így is jól érzékelteti: 146 háztartásról készült a gazdaság szempontjából is értékelhető cenzus, ebből 140 háztartáshoz kapcsolódik 136 kisüzemi gazdaság, azaz a háztartások 95,8%-a kötődik a mezőgazdasági termelés valamilyen formájához. 13. Földhasználat... 2000. 172.; Népszámlálás 2001... 2002. 355.
