T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

6. kép. A tsz majorsági épülete Felsőszemenyén (SÁRI, Zsolt felvétele) legnagyobb szerepet. Az állatállomány folyamatos csökkenésében szerepet játszott a legelő és kaszáló területek csökkenése is: egyre több legelőt törtek föl, s az lett a növénytermesztés, szántóföldi művelés színterévé. így vált kérdéssé, honnan tudják biztosítani a takarmányozást a nagyobb volumenű állattartás fenntartása érdekében. Ezen okok együttese játszott szerepet abban, hogy folyamatosan mérséklődött az állatállomány száma. És ezzel párhuzamosan erősödött a szántóföldi növénytermesztés, valamint a kertgazdálkodás szerepe. A paraszti életvitelből kiszakadt emberek a háztájival megőrizték ennek az életvitelnek néhány elemét, de a családok többsége átkerülve egy másik struktúrába, már nem tudta a korábbi gazdasági egységeket, rendszereket megőrizni. Míg a növénytermesztés különböző formáit sikerült alkalmazniuk az átalakult életvitelben, időfelhasználásban, addig az állattartást már nem lehetett a korábbi szinteken beilleszteni ebbe az új struktúrába. A háztáji művelése egyértelműen a szabadidő felhasználás rovására valósult meg. A hagyományos életvitel szabadidő felhasználása a korábbi időszakhoz, a 20. század elején elfogadott gyakorlathoz hasonlóan történt: középpontban a közösség ünnepeivel, munka központú értékrendjével, szorosan kapcsolódva életmódjukhoz, a paraszti munkához. Ebben az új struktúrában a kötelező munka mellett a háztájit már csak a fennmaradó szabadidő rovására lehetett működtetni. Ez is kétoldalú természe-