T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI Zsuzsanna: A kenyér szerepe Göncruszka táplálkozáskultúrájában
A nyersanyagok előkészítése 28 A kenyérnek való lisztet a környék malmaiban őrölték: Göncön, Szőleden, Vilmányban, Novajban (Novajidrány), Kérben, Encsen, Mérán és Szentandráson is. Volt, aki negyedévente egyszer - aratás előtt, újkenyérkor, az őszi munkák idejére, karácsonyra és húsvétra, volt, aki egyszerűen akkor ment őrletni, mikor a liszt elfogyott Ha mentünk őrölni, akkor vittünk két zsák búzát, egy zsák rozsot." 29 „Egy mázsa búza második lisztjét kétszerre-háromszorra sütötték meg kenyérnek. Aki negyedévente járt, 2-3 q búzát őrletett egyszerre, de azért a mennyiség függött attól, »hol milyen vót a csalad«. Nagygazdák vittek 3-4 zsákkal is. De egy zsákba vót egy mázsa 8 kiló. 30 Körülbelül 8-10 kg vámot vett a molnár 1 q búzából. A megőrölt búza első lisztet, második lisztet, veres lisztet és korpát adott, illetve volt, ahol finomlisztet, kenyérlisztet és korpát. Az első lisztet galuskának, süteménynek, kalácsnak használták, mig a második vagy kenyérlisztből sütötték a kenyeret, vagy ehhez keverték a gabonalisztet. Hogy mivel kínálta a molnár vagy a molnárné a malomban őrietőket? Erről gönci adataink vannak: Én szógátam a malomban jánykoromba Göncön... [a molnár] már akkor is megkínálta, behívta az aszonyokat, megkínálta ebéddel az asszonyokat, ha messziről jöttek, például jöttek Telkibányárúl vagy olyan messzebrül, és nagy szekérrel hoztak többen asszonyok, és soká került rájuk a sor, mer' sorba' voltak a szekerek. És mindég - én egy kicsit ideges is vótam - mer sütöttem öt kenyeret minden héten, malomban laktunk, hát ugye elmentem, vettem a fele első liszt, a fele második liszt.... Oszt mindég elfogyott, azér' mer' leszelt nekik egy nagy darabot, oszt fessenek parancsoini enni. Zsírt adtak hozzá, meg szalonát, ki vitt is szalonát, ki meg adott is. Akkor, hogyha olyan ebédet főztünk, hogy tésztát - így hittak, hogy galuska -, akkor hatliteres lábassal kellett, hat level tésztát gyúrtam. Oszt akkor behívta őket, oszt akkor meg ebédeltette őket. Igaz vót. Ez igaz vót, hogy máskor is idejöjjenek, fogták, mer több helyen vót malom. ' v Hogy hányszor sütöttek, „Az attól függött, hol milyen vót a család. Hát olyan kemencéket szoktunk csinálni, hogy hat kenyeret lehetett benne sütni... olyan gömbölyűt... Hát például mikor mink sokan vótunk, anyám sütött kétszer egy héten... A tej vót a vacsora, megettünk egy kenyeret meg egy veder tejet. ' 52 A család nagyságától függően sütöttek hetenként és kéthetenként is. Ha azonban nehéz fizikai munkát végeztek huzamosan, így a mezei munkák idején, akkor több kenyér fogyott, a kenyérsütés alkalmai megsűrűsödtek. 33 Ha megsütöttek öt-hat kenyeret, az két hétig is elállt, „vót mán olyan, hogy az alja penészes vót" - ilyenkor a penészes részt levágták. A kenyérsütés napja a 1930-as, 1940-es években már nem volt 28. A továbbiakban, a tésztakészítésre vonatkozóan a KISBÁN Eszter által meghatározott szakaszok adják majd az egyes alfejezetek címeit.; KISBÁN Eszter 1970. 99. 29. S. F.-né közlése, római katolikus, szül. 1921. 30. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 31. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 32. C I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 33. Ezzel ellentétben a bodroghalmi kenyérről ezt olvashatjuk: „Nyáron csak három kenyeret szoktak sütni, mert a nagy melegben, ha nem fogy el, kiszárad vagy megpenészedik, Télen viszont hat kenyeret is szoktak sütni, mert jobban eláll."; TAR Emília 1971. 72.
