T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI Zsuzsanna: A kenyér szerepe Göncruszka táplálkozáskultúrájában
különösebben hagyományok által szabott, „mikor hogy jött ki"j A de általában szombaton sütöttek, mert pénteken Jézus halálára emlékeztek: „Hát pénteken az biztos, hogy nem sütöttünk, mer akkor mindég jártak templomba, meg ide meg oda, mer az fél ünnep vót, péntek régen mindég, oszt' akkor azér' szombatra maradt a sütés. " ib „Mikor az utolsó kezdő vót este", vagyis az utolsó darabot vágták le, akkor fogtak az előkészületekhez. „Délután, estefele elővettem a tekenőt, kitörültem, a szakajtót levettem a fairül, mer' az a kamarába úgy szokott állni a falon.'- A teknőt több helyre tehették: volt, aki az ágyon, volt, aki felfordított hokedlin vagy az egyébként nappalra az ágyak alá betolt kerekes 57-er\ helyezte el. Előfordult olyan is, hogy két székre vagy karosládára állították a teknőt. 58 A megszitált lisztet a teknőbe tették: „ha hat kenyeret sütöttem, jó négy szakajtó lisztet megszitáltam, és akkor bevittem a szobába, megmelegedett..." 2. kép. Pirított kenyérkockák köménymagos rántott leveshez. Göncruszka, 2004 (Batári Zsuzsanna felvétele) A kenyértészta készítése „Vót régi kovászom 40 - mondja egyik adatközlőm - megszárítva az előző sütésbűi, beáztattam, mán délután még hamar. Az megázott, kezdett kélni, hozzátettem az élesztőt szépen, oszt' akkor bekovászoltam jó félszakajtónyi lisztet. " 41 A kovász úgy készült, hogy amikor megszikkadt a tészta, kanállal felvakarták a teknőről - ezt a feladatot általában kislányra bízták -, aztán „el kellett morzsálni", majd megszikkadt, liszttel megdörzsölték, „szervétára", azaz házi szőttes kendőre rakták száradni, majd egy gerendába vert szögre akasztották kovászos tarisznyában. Más beszámoló szerint a kovászt úgy készítették, hogy „ha nem vót élesztő, langyos vizet, tésztát, krumplit összemorzsáituk, az nem vót valamikor élesztő, oszt' az úgy megsavanyodott, oszt' ki34. C. I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 35. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934.; A tirpákok lakta településeken pénteken, szombaton és vasárnap sem sütöttek.; BODNÁR Zsuzsanna 1999. 17; Ugyanerről számolt be BÖDI Erzsébet Zempléni hegyvidékről írott tanulmányában. 1981. 152. 56. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1954. 37. VAJKAI Aurél is irt erről a bútordarabról a Hernád völgyéről és az abaúji Cserehátról szóló tanulmányában: „A bútorzatból megemlíthetem a nappal az ágy alá tolt, alacsony, kerekeken járó kerkest, tolót; éjszakára kihúzzák és azon alszanak. (Fancsal, Hernádvecse. Kojsón az ágy postyel, alatta van a kis ágy, a postyelka); Hasonlót ír le GUNDA is a Galyaságból (tologó, kerekes nyoszolya. Ért. 1934: 16.) 1937. 271. 38. Az abaúji Hegyközben lévő, szomszédos Komlóskán, Regécen és Mogyoróskán végzett néprajzi kutatások a dagasztóláb használatáról tanúskodnak, a göncruszkai adatközlök azonban ennek a tárgynak a használatát nem említették.; SZALACSY RÁCZ Mária 1961. 39. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 40. Vö. CS. SCHWALM Edit 1989. 394-395. 41. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934.
