T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

TELENKÓ Bazil Mihály: Táji adottság-temetkezési forma-építészeti örökség 1. Adatok az erdőbényei „pincés" temetkezés néprajzi vizsgálatához

csak egyedi esetként figyelhető meg.

6 így Erdőbénye keresztény felekezetű temetőiben'' is a koporsós, földbe temetkezés különböző formáival találkozunk. Erdőbényei sírformák Az erdőbényei temetők emlékezeti terében szembetűnő a sírok földfelszín fölötti részének eltérő formavilága. A szemlélő a különböző hosszúságú sírhantok egymásmellettiségére figyelhet fel. Ez alapvetően a különböző időszakokban eltérő környezeti és technikai eszközök használatának a lenyomatai. Ugyanígy a földfelszín alatt a sírboltok kiképezése is változatos képet mutat. A sírok tájolását a talajviszonyok szabályozták. A sírok kialakítása mindig a domboldalak szintvonalaira merőlegesen történt. így míg az Ó-temető, és a katolikus temetőben a sírok észak-déli tájolásúak, a református temető, valamint a köztemető sírhantjai kelet-nyugati irányban helyezkednek el. Erdőbényén gyakorlatilag háromféle sírbolt alaptípusa vált általánossá, melyek mindegyike megtalálható a köz-, valamint a felekezeti temetőkben. 1. A kialakult legegyszerűbb formát a helyiek „kétszemélyes kripta" elnevezéssel illetik. Ebbe a sírba két halottat temettek. A függőleges sírgödör két koporsó befogadására volt alkalmas, melyhez közel 3 méter mélyen szedték ki a talajt. Az első koporsót a sírgödör aljára helyezték el, ahonnan számítva kb. 80 cm magasságban azt öt betonfedlappal lezártak. A következő koporsó később erre került, amelyet szintén betonlapokkal zártak le. Erre a vékony földréteget szórtak, s erre építették a keretet. „Alólra csak egy megy [...} az nem lesz bolygatva, hanem megy rá az öt fedlap. Utána megy a másik koporsó, megint az öt fedlap. Tetejére öt fedlap és úgy jön rá a keret Ez a kétszemélyes kripta. " 2. A magyar nyelvterületen a Dunántúl kivételével általánosan ismert a padmalyos, vagy ahogy itt nevezik „padlany"-os temetkezési mód, amelynek Erdőbényén elterjedt változata az oldalpadmalyos forma (1. ábra). Az ilyen típusú sírokba szintén két koporsót lehetett elhelyezni. Kialakítása úgy történt, hogy amikor a sírgödröt kiásták, a két alsó oldalában padlany-t alakítottak ki. Ide helyezhették el a két koporsót, melyeket deszkákkal zártak le, hogy a föld ne érje. „A régi öregek ragaszkodtak ahhoz, hogy ne a koporsóra menjen a föld. Mer van aki padlanyt, ilyen egy-két személyes 1. ábra. 6. Túlnyomórészt a nagyobb városok lakossága körében terjedt el, kialakítva az urnatemetők kegyeleti terét. 7. A következőkben Erdőbényének csak a keresztény felekezeti-, valamint köztemetőjéhez kapcsolódó hagyományvilágot vizsgálom. Itt kell kitérnem arra, hogy ezen felekezeti temetőkertek gondozása, karbantartása a korábbi gyakorlattól eltérően, a köztemetőhöz hasonlóan alakul, Ezt a funkciót a helyi önkormányzat mint felügyeleti szerv látja el.