T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

Tevékenységei a következőkben foglalhatók össze: - növénytermelés, állattenyésztés, fakitermelés - háztáji- és kisegítő gazdaságok segítése, és termékeik értékesítése - kavics- és homokbányászat, értékesítés - építés, felújítás, épületfenntartás - gépipari és műszeripari alkatrészek gyártása bérmunkában - bútoripari kárpitszövetek varrása - textil- és egyéb ruházati termékek előállítása - műanyag megmunkálása és fröccsöntés - villamos forgógépek javítása - szállítás és fuvarozás. A mezőgazdasági termelésben a vezető szerepet a kukorica játszotta, kisebb mennyiségben búzát termesztettek, de a cukorrépa is jelentős volt. Próbálkoztak más növénykultúrákkal is, így többek között borsóval és uborkával is. Az állattenyésztés terén először a fejőstehenészet számított elsődlegesnek, később inkább a disznó, majd a vágómarha. Ezen kívül folyamatosan működött a baromfiágazat, turnusonként 20-25 ezer naposcsibét hoztak a nevelőbe, majd pecsenyecsirkeként adták el. Több évig volt birka is, valamint az erdőműveléshez egy 50 lóból álló kis ménest is tartottak. A profit jelentős része azonban nem a mezőgazdaságból, hanem a mellékágazatokból származott: a muraszemenyei kavicsbánya, a dobri faüzem és a murarátkai varroda is a téeszhez tartozott. Ezen kívül a téesz más, nagyobb ipari üzemeknek, gyáraknak is bedolgozott, többek között a Nagykanizsai Sörgyár csaknem száz muraszemenyeinek, az Egyesült Izzó Gyár is több helybélinek adott így munkahelyet. „Mikor átvette a téesz-t [az utolsó elnök], vót 42 millió, amit a kavicsbányáért kaptunk a bankba, egy az egybe. Meg volt az évi nyolc-tíz millió nyereség a téesznek. Voltak mellék üzemágak. Egy ilyen tsz csak abból tudott megélni, ő [a tsz elnök] azt mondta, szégyen egy zalai mezőgazdasági üzemnek, az állattenyésztésből, növénytermesztésből meg kell élni. Az összes üzem fel lett számolva pillanatok alatt, nem volt hajlandó semmire. A pacsai után a megye legjobb téesze volt. Nálunk az állattenyésztés hozott egy három-négy, öt millió hiányt, a növénytermesztés hozott egy milliót, egy rossz évben, az azt jelentette olyan hét-nyolc millió nyereséget még mindig tudott produkálni. Volt kavicsbánya, volt erdészet, volt egy kis faüzem, akkor volt varroda, az is olyan nulla körül mozgott, harmincat foglalkoztatott, de legalább hozott munkát, nem volt piaca. Akkor volt egy kis üzem Darócba, Csehibe, meg Csörnyén is, az Mng-nek gyártottunk cuccokat, Zsiguli műszerfalhoz ilyen kis dolgokat, gázkészülékhez, szelepekhez, a sörgyárhoz, ott voltak bedolgozóink, voltak esztergályosok... Az Izzónál is dolgoztak, az Izzónak is voltak emberei, itt volt olyan 4-5 fős csapat, akik nekik dolgoztak vezetővel. Két buszunk szállította az embereket a sörgyárba, két műszakba. A Balatoni sört mi gyártottuk évekig. Na ezeket a dolgokat másfél év alatt, egy tollvonással kinyírta. Akkor kezdtünk el ilyen növényeket termeszteni, mint mustármag. De nem volt senkinek tapasztalata... csomó pénzt beleöltünk."

24 24. Sz. A.-val készült interjú részlete. Korábban a szövetkezet dolgozója volt, jelenleg a falu polgármestere. 20