T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

„Szerintem a téesz legjobb időszaka az a 80-as időszak. A faipar ment, itt is, meg Dobriban is. Akkor varroda ment, a sörgyárba jártak Nagykanizsára. A kavicsbánya ment, az osztályzó, osztályozták a kavicsot, azt szállították. Akkor erdészet is ment, fakitermelés is volt. ...Téesz tag ugye sok volt. Ebben benne voltak a nyugdíjasok is. Alkalmazottak, munkások mennyien, 100 körül. Vezetők is voltak, elég sokan. A végére már aránytalanná vált."

25 A háztáji „A háztáji az meg volt... Akinek voit a kertje, annak ott adták ki, akinek nem volt ilyen földterülete, annak a határba adták ki... Több részben volt. Kicsi parcellák voltak abban az időben. Kezdetben úgy volt, hogy ki mennyit dolgozott, úgy kapott háztáji földet. Mer egy holdnál többet nem adtak senkinek sem. Egy hold volt meg a 800 négyszögöl. És akinek meg volt a kötelező munkaegysége, az megkapta az egy holdat, akinek nem volt meg, az megkapta a 800 négyszögölt A családi gazdaságok továbbélése szempontjából a legfontosabb változás a háztáji, a „második gazdaság" megjelenése, megerősödése volt. Ez a kettős gazdaság lett a magyar mezőgazdaság motorja, ez tette a régió legdinamikusabb, legfejlettebb, legjobban prosperáló mezőgazdaságává a magyart (persze nem feledve az állam által a téeszeknek biztosított támogatásokat). A dinamikusan fejlődő mezőgazdaságunk az egyetlen olyan szocialista országgá tette hazánkat, amely kollektív agráriumával képes volt felszámolni az alapvető élelmiszerhiányt.

27 A háztáji érvényes és használható válasz lett a nagyüzemivé szervezett magyar mezőgazdaság útkeresésére, működőképességének erősítésére, „nyitottá tette az ágazatot és annak szereplőit a piaci elemek és gondolkodás irányába, megoldást nyújtott a parasztság emberi, szociális és társadalmi problémáinak kezelésére, eközben lehetővé tette a létrejött nagyüzemek dinamikus fejlődését".

23 A háztáji, azon kisparcellák, ahol egyéni gazdálkodást tudtak folytatni, nem váltak marginális gazdálkodási területté, nem egy hanyatló szektor részeseivé váltak, hanem a kollektív nagyüzemi gazdálkodás tagadása és támasza is lett.

29 A szövetkezeti birtok és gazdálkodás mellett engedélyezett lett a második gazdaság üzemeltetése. Természetesen a rendszernek megfelelő módon próbálták szabályozni, maximálták a háztáji nagyságát (maximum egy hold), korlátozták az eszköz- és állatállományt: ezáltal látták biztosítva azt, hogy nehogy „túl sok időt" töltsön a gazdálkodó a háztáji parcellákon, és minél jobban függjenek a nagybirtoktól, a szövetkezetektől. Kovács Ernő ezt a függést hasonlította a korábbi időszak nagybirtokrendszeréhez, uradalmaihoz, junkerbirtokaihoz, és e hasonlóság alapján nevezte a háztájit junkerbirtoknak.

30 Hogy ez valóban jelen lévó problémakör volt, jól érzékelteti a következő részlet a muraszemenyei tanács 25. I. K.-val készült interjú részlete. 26. Cs. A-néval készült interjú részlete. 27. CSITE András-KOVÁCH Imre 2002. 220. 28. MOLNÁR József 1996. 631. 29. CSITE András-KOVÁCH Imre 2002. 220.; MOLNÁR József 1996. 631. 30. KOVÁCS Ernő 1997. 360.