T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között
még a korábbi paraszti gazdálkodás hagyománya és a „modern", szocialista gazdálkodási forma keveredése megfigyelhető. A szövetkezetben a tagok által beadott állatállománnyal végezték a munkákat, majd a letenyei gépállomás mezőgazdasági gépeivel. A szövetkezeti jegyzőkönyvek tanúsága szerint a gépállomással jó kapcsolatot tartottak fönt. Majd az első gépek - traktorok, vetőgépek, kombájnok - megvásárlásával egyre erőteljesebb modernizáció, technikai fejlődés figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan átalakul az állatállomány is, egyre fölöslegesebbé válik a szövetkezet számára a lóállomány, s folyamatosan csökkentik az állomány számát. Egy 1961 -es jegyzőkönyv szerint: „30 pár lovunk van, amelyből ténylegesen, csak 8-10 pár ló dolgozik, a többi vagy a réten legel, vagy az istállóban eszi a takarmányt, mi pedig a gépállomással végeztetjük az őszi munkákat, ezért szükségessé vált a fölösleges lovak eladása: a vezetőség 75%-a a felesleges lovak eladásához hozzájárult". A tagok, ugyan a különböző kényszerek hatása alatt beléptek a szövetkezetbe, földjüket, állatállományuk nagy részét beszolgáltatták, a közös termelés mellett megpróbáltak mindent elkövetni a minél intenzívebb otthoni gazdálkodás fenntartása érdekében. Voltak olyan tagok, akik kijátszották a tsz-t, valamint a fennálló törvényeket, és több földet használtak, például eltitkolták azt, hogy a zárt kertben szántójuk van, megpróbáltak két tehenet megtartani, vagy a gyengébb állatokat adták be a közösbe. Az ezekről szóló jelentések megtalálhatók az 1960-63 közötti termelőszövetkezeti jegyzőkönyvek között. A téeszben a változások a 60-as évek végén, a 70-es évek elején indultak meg. Ennek országos politikai okai is voltak. A 68-as új gazdasági mechanizmus éreztette hatását. A tsz-gazdálkodás racionalizálása nem jelentett mást, mint a kisebb termelőszövetkezetek összevonását, azaz a mezőgazdaság újfajta nagybirtokrendszerré történő átalakítását. Az elindított reformok: a szakismeret erősítése, a műszaki-technikai ellátás megszervezése, új törvényi szabályozás: a szövetkezetek önállóságára épített. Az 1967. évi III. Tv „A mezőgazdasági szövetkezetekről" korlátozta a helyi és a járási politika beavatkozási lehetőségeit, nagyobb teret adott a közgyűlésnek, titkos szavazási jogot adott a szövetkezeti tagságnak. Az 1967. évi IV. Tv. a földről szólt: tovább erősítette a szövetkezeteket. A törvény rendelkezett a szövetkezeti földtulajdon létrehozásáról: tulajdonba kapták a már előzőleg állami kezelésbe került, „felajánlott" termőföldet, másrészt bekebelezték a külső tagok földjét tagságuk megszüntetésével. 25 Fontos lépés volt a szövetkezetek fellendítésében a különböző melléküzemágak létrehozása. Muraszemenyén a Zrínyi MCTSZ-t összevonták a környező települések, Kerkaszentkirály, Csörnyeföld, Szentmargitfalva, Murarátka szövetkezeteivel. A szövetkezet vezetésében a korábbi nagygazdák helyét egyre inkább az agrárértelmiség vette át. A Szemenyecsörnye néven egyesített falvak (Muraszemenye és Csörnyeföld) lettek az egyesített termelőszövetkezet központjai. Az egyesített tsz 5500 hektáron 573 taggal gazdálkodott. A szövetkezet tevékenysége kiszélesedett, a mezőgazdaság mellett ipari foglalkoztató is lett. 23. ROMANY Pál 1998. 387.
