T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon
tet. És arra emlékszem, hogy nagy zsivaj volt. Imádkoztak a fejükön valamilyen... kockáknak... Olyan szíjjal... „ 21 A zsidóság életmódjában a legnagyobb eltérést leginkább a szakrális idő beosztásában tapasztaltak a keresztények. A legszembetűnőbb eltérés a hetenként ismétlődő pihenőnapban való különbség volt. A sábesz volt a „zsidó vasárnap", csak az előírásokat még szorosabban megtartották, mint a keresztények. A munka tilalmát a zsidó közösség minden tagja betartotta, és lehetőségeihez képest mindenki illő módon megünnepelte a sabbatot. A keresztények közül mindenki tudta, hogy a zsidóság péntek estétől még jobban elzárkózik, és ezt tiszteletben is tartották. „- Látta az ember, pénteken, mikor feljön a csillag, akkor kezdődik nekik a sábesz. Utána... itt ezzel a kocsmával szemben volt egy fakereskedő, Sichermann család, azoknál volt az imaházuk. Hiába volt a nagy zsinagóga nekik... Hát egy rendes.... Sichermannféle fakereskedés irodájában voltak péntek este. Szombaton oszt mentek a templomba. Péntek este a rituális fürdő után lejöttek ide az imaházba. " „ - Nem olyan régtől van a tévében, hogy mutassák... A múltkor egyszer a vacsorához készültek. Azt mutatta... Az ember nem akarja elhinni, hogy ők beengedik a tévét a lakásba!!!" A tűzgyújtás, és általában minden munka tilalma volt az a momentum, amely esetében a keresztények, mint segítők nélkül a zsidó vallás előírásai nem lettek volna megtarthatóak. Szomszédok, sokszor gyerekek gyújtották meg a tüzet, vagy vitték el pénteken a csólentet megfőzetni a kóser pékhez. A zsidó családok péntek délutántól szombat estig bezárták üzleteiket, vagy volt valaki - a szolgáló vagy a szomszéd - aki jelképesen átvette tőlük az üzletet és árult helyettük. A község szolgálói között is meg volt a rangsor. Zsidóhoz már csak az ment el szolgálni, akit már máshova nem fogadtak el, olyan hitványabbak voltak" Az ilyen szolgálókra járta az a szólás, hogy „Olyan volt, mint a zsidó szolgálója!" vagy „Elmehetne zsidóhoz szolgálónak!"Szombaton a főutcán lévő házaik előtt sétáltak és beszélgettek. „- Sétáltak a főutcán. Az uram sorolta... Jöttek az aratásból, ugye egész héten arattak. Gépeltek... [...] És aztán nem lehetett jönni... mer sok zsidó volt Mádon... A járdán nem lehetett eljönni... a munkásemberek mind, mint az állatok úgy mentek végig... mint, ahol a csorda ment... közepin az utcának, ők sétáltak és szigorúan betartották, hogy nékik ünnep van. ők akkor kivonultak... az összes zsidóság, és végigsétáltak. Hát az övék volt a főutca. Ott keresztény lakás nagyon kevés volt. " A szombat ünnepléséből emlékezetes momentum volt a sólet - vagy ahogy itt mondták: „csólent" - fogyasztása, ami szombaton a zsidó ünnepi asztal egyik fő része. A keresztények ezt az ételt ismerték a leginkább. Arra a kérdésemre, hogy milyen volt, mindenki a babgulyáshoz hasonlította, persze tudták, hogy ez csak baromfikból készült. Az ünnepekben gazdag zsidó egyházi évből csak néhány zarándok-ünneppel találkozott a külső szemlélő. Ilyen volt a Peszách, a Szukkot ünnep, valamint a Purim. A Peszáchot -, ami az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztet - mint zsidó húsvétot tartották számon, mivel mindig tavaszra esett. Az ekkor készített kovásztalan kenyérről - pászkáról - tartották, hogy a zsidók azt keresztény ember vérével készítik, így ez a hét napos ünnep leginkább erről maradt emlékezetes. Az eredetileg középkori 21. Tefillin = imaszíj.
