T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon

14. kép. Ünnepi Szukkot sátorrá alakíthat eredetű vérvád sztereotípiájának alapja a tiszaeszláni Solymosi Eszter története volt, ami - annak ellenére, hogy az a 19. század utolsó harmadában esett meg - a vizsgált korszakban is élénken élt úgy, mintha akkoriban történt volna. Ebben nem kis szerepe lehetett egyes hetilapoknak. Hozzá kell tennem, hogy a zsidóktól való ilyetén félelem szinte csak a kislányoknál volt tapasztalható, az is csak szülői hatásra. Voltak, akik nem is tudtak ilyesmiről, és csak pozitív dolgokra emlékezett. „- Azt mondták, hogy be mertem menni!? Mondom be. Mert azt mondták - hát ezt is csak hallottam, látni nem láttam - olyankor egy magyar gyereket vagy valamit megfognak, osztán valahol - vagy itt vagy ott - valahol megvágják az erét, oszt azzal csinálják a pászkát. A zsidó pászkát. Azzal keverik. " „- Csak szombaton nem volt nyitva. Mondom, akkor gyerekeket hívtak volna be tüzet rakni. Illetve meg volt rakva a tüz, csak gyújtsam meg. Nekem meg volt tiltva... az én szüleim... Nem szabad bemenni sehova!!! De egy másik iskolatársam az bement mindég... [...] Szombat reggel mentünk lefele az úton. Mán a zsidó asszony az kinn várta, oszt bement. Begyútott, oszt kapott, egy jó nagydarab barkeszt. Kalácsot. [...] Aztán megosztotta velem, én meg őrt álltam. Mert akkor volt az a hír az újságokban... hogy Solymosi Eszter vére benne van. [Friss Újság'

2 - Gy. S.] Még nem rég olvastam roll. „Aki az Est, Népszava, Pesti Napló, Kis Újság, Friss Újság, Világ, Magyarország, Volksbund lapokat olvasta ez időszakban, kiközösítették. A jelek előrevetítették az újabb háború képét" - VINNAI Zsuzsanna 2001a. 114.