T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon

nem volt kóser. A paraszt Inas belement. A parasztnak nem szabad belemennie, csak zsidónak. " A zsinagógával, a szertartásokkal kapcsolatos élményanyag is eléggé szegényes. Azt láttak, hallották, amit kívülről láthattak, hallhattak. A szakrális és közösségi tevékenységek egy helyen a zsinagógában, a hájderben, illetve ezek udvarán zajlottak. Ehhez társult még a rituális fürdő. A rabbira nemigen emlékeztek, annál inkább az egyházi szolgára, akinek a személye nem egyértelműen beazonosítható. „- Úgy handrikáltak odabenn. Hát azt mi nem értettük. " „- Egy templomba jártak ezek mind. Hónuk alá kapták azt a... mit tudom én milyen könyvnek hívták áztat... és akkor mentek. Az egyik hajlongott, a másik csak ült... volt itten pap, kántor." ,.- Hát meg volt a maguk szokása. Reggeienkint volt az úgynevezett harangozó, na de ugye nem harangozott. Járt költeni - úgy nevezték: lórátéra. Reggeienkint ment kötení... alkalmazott volt, mint az egyháznál volt, csak nem harangozónak hívták. Egy ház finak hívtak. Az egy ház fi járt kötögetni, hogy otthon ne maradjanak. " „- Jancsi Kilenc [ragadványnév - Gy. S.] volt a zsidó egyházfi. Mi csak úgy hívtuk, hogy a zsidó harangozó. Mindig egy nagy könyvvel járt. " „- Itt nagy gyülekezet volt. Volt rendes sakter. Kopogtatott hajnalban, hogy »Simere lóráté!« A jobb zsidóknak, hogy keljenek, menjenek templomba. Reggel öt órakor, vagy mit tudom én, mire. [...]....de korán jártak templomba, emlékszek rá. [...] Abban az udvarban [lakott], aminek most a ház eleje le van bontva... a kemence van ottan. Annak az udvarnak az alsó oldalán lakott. " „ - Hát ugye volt, aki nem járt, de az átlag járt [hetente többször Is a zsinagógába]. És akkor az előtérbe volt nekik a tanács, ahol tanácskoztak, ők azután mentek be a templomba. Az előrész ilyen megbeszélőhely volt. " 13. kép. Kóser kemence. Az egyházi alkalmazottak közül legismertebb a „harangozón" kívül a sakter volt, akivel közvetlen kapcsolatba is kerültek, mert sokszor került a szemük elé a kóser vágás, illetve maguk is vittek baromfit vágatni hozzá. Tisztában voltak a legfőbb szabályokkal. „- Egy húzással kellett a tehén nyakát elvágni, mert ha egy húzással nem ment... [...] Egyházi dolgai voltak, de emigy nem... szóval nem ilyen nyilvános dolgok. Ez volt a fő... vágni a jószágokat. [...] ...ami kóser tehén volt, áztat ő vágta le. Tulajdonképpen ez