T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között
Az első évek nehézségei: géphiány, szervezetlenség, bizalmatlanság a szövetkezettel szemben, fizetésképtelenség, mind-mind hozzájárultak a termelékenység csökkenéséhez. A szövetkezeti gazdálkodás első éveit a bizalmatlanság és az ellenállás jellemezte. Az agrártársadalom, és vele az új mezőgazdasági struktúra hármas szorításba került: 1., a politikai nyomás: bizonyítania kellett, hogy a szocialista átszervezés racionális elhatározás volt; 2., tervgazdasági követelmények: a tervfeladatok végrehajtása; 3., a mindennapok gondja-baja, a megélhetési problémák, az életmódváltás nehézségei. 20 „Kezdetben még kézi aratás volt. Nem sokáig, talán pár évig, két-három évig. Vót ilyen aratógép, csak learatta, összekötözte, csak össze kellett utána rakni. Na osztán mán a hatvanas évek végén jött a kombájn, akkor a gazdaság egy kicsit elindult. Vannak ilyen nagy táblák, voltak ilyen sarkok, azt kézi erővel szokták learatni, mert nem fért hozzá a kombájn. Később azt má nem is arattáK le, ott maradt. " 21 A falu hagyományos társadalmi szerkezete beilleszkedett az új struktúrákba. Tanulva a korábbi (1947-56) hibákból, tudatosan próbálkoztak a helyi viszonyok között olyan személyeket találni, akik mindkét fél számára - a politika és a helyi társadalom megfelelőek. A termelőszövetkezetek vezetői, a gazdálkodás irányítói gyakran lettek a közösségben már elismert egyéni gazdák, a helyi társadalom szemében jó gazdaságirányító képességekkel rendelkező emberek. 22 A tsz első elnöke egy nagygazda (P. J.) lett, aki nősülése révén az egyik legmódosabb felsőszemenyei család vezetőjévé vált, ő mindössze három évig vezette a szövetkezetet. Ebben az időszakban a férfiak nem igazán akartak a tsz-ben dolgozni, mindenki próbált az iparban elhelyezkedni. Ekkor már nem csak az olajipar - bár még mindig ennek volt a legnagyobb presztízse -, hanem egyéb ipari, szolgáltatói és értelmiségi pályák is elszívták a fiatalokat. A hatvanas évek elején tehát egyre több férfi, majd nő is próbált a mezőgazdaságon kívül elhelyezkedni. A korabeli rendelkezések alapján eleinte a termelőszövetkezet vezetőségének kellett engedélyt adni, hogy az iparban el tudjanak helyezkedni, nyilatkozniuk kellett, hogy a helyi mezőgazdasági munkák során nincs szükség az illető munkaerejére. Az első évek nehézségeiről, a falusiak ellenállásáról, negatív hozzáállásáról tudósít a következő termelőszövetkezeti jegyzőkönyv részlete: „A tagok által bevitt tehenek nagyrésze csak vágóállatnak volt alkalmas: minden tag a gyengébb állatát vitte be a tszbe... Persze vannak... sokan akik, még a kötelező munkaegységet sem teljesítették, és amennyit teljesítettek, azt is kampányszerűen, és legtöbbször csak olyan munkára jöttek el, ahol több munkaegységet lehetett teljesíteni. Voltak olyan tagok, akik kijátszották a tsz-t, valamint a fennálló törvényeket, és több földet használtak, pl. eltitkolták azt, hogy a zárt kertben szántójuk van. " Az első évben még kisparcellás művelést folytatott a termelőszövetkezet, majd egy év után már táblába vetettek. Úgy akartak dolgozni, mint a kis parcellákon, a vezetőség sem ismerte a nagyüzemi termelést, egyedül az agronómusnak volt képesítése, szakmai ismerete a nagyüzemi gazdálkodás irányításához. Az első évek munkájában 20. ROMANY Pál 1998. 373-374. 21. Cs. A-né- val készült interjú részlete. 22. JÁVOR Kata-MOLNÁR Mária-SZABÓ Piroska-SÁRKÁNY Mihály 2000. 982.
