T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között
A kollektivizálás és a szövetkezeti gazdálkodás A kollektivizálás második szakasza 1956 után indult meg. Ebben a második hullámban figyelembe véve a korábbi évek tapasztalatait, kisebb hangsúly eltolódásokkal ugyan, de ugyanazt kívánták megoldani: a magántulajdon, a paraszti üzemszervezet és ezáltal a magyar mezőgazdaság szovjet típusú átalakítását, szövetkezetesítését. Az MSZMP legfelsőbb politikai vezetése és a hivatalos pártpropaganda által hirdetettek jelennek meg a párt Agrártéziseiben, amely 1958-ban keletkezett. Ebben olvashatjuk a következőket: „Legyünk tudatában annak, hogy a középparaszt csak akkor választja a szövetkezeti utat, ha az magasabb termelési szintet és jövedelmet biztosít, mint az egyéni gazdaság." 7 Ezt szem előtt tartva indították el a második nagy szövetkezetesítési programot, amelyet az Országgyűlés 1960-ban törvény által is deklarált. Ennek következtében 1960-61-re az ország mezőgazdasága csaknem teljes egészében átalakult: megindult a szövetkezeti termelés. Tanulva az ötvenes évek hibáiból, most a közép- és nagyparasztságot győzték meg, hogy lépjen be a szövetkezetbe, ezáltal „példát adva" a többieknek. A szövetkezetek első vezetői éppen ebből a rétegből kerültek ki. A kollektivizálás egyik alapelve volt az „egy falu egy tsz" elv. A szövetkezetek létrehozásával felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek már korábban elindultak, és amelyeket a paraszti kultúra lebontásaként definiálhatok. A paraszti kultúra, és ezáltal a kistermelői magángazdaságok, egy speciális - a szocialista eszmékkel össze nem egyeztethető - közösségi tudat (és igény) elleni támadások lassan célba érni látszottak. A kollektivizálás pozitív és negatív eszközökkel is elősegített, alapvetően politikai cselekvési program volt. A pozitív eszközök között az egyik legfontosabb a szociálpolitikai intézkedések megvalósítása volt, amelyek által maga az életmód, életszínvonal emelkedése segítette a változások elfogadtatását. A magyar mezőgazdaság szocialista átalakításával újra egyfajta nagybirtok rendszer alakult ki, megváltoztatva az üzemszervezetet és struktúrát, valamint a tulajdonviszonyokat. A parasztság emiatt új stratégiákat dolgozott ki, amelyeket a földtől való elmenekülésben foglalhatunk össze. A kommunista kollektivizáció hatalmi agresszivitása a legmélyebb gyökerekig beleavatkozott a vidék (föld)tulajdonviszonyaiba, a társadalmi struktúrába és a társadalmi újratermelés rendjébe. Megkezdődött a magyar társadalom tudatos „elparaszttalanítása", amely azonban egy sokkal hosszabb folyamatnak bizonyul/bizonyult, mint azt gondolták. 18 „Most is él Muraszemenyén. Akit nem öltek meg, annak is megrövidítették az életét. Lehet, hogy élne az apja még ma is a koránál fogva - 80 évesen, mért is ne - de tönkre tették ötven évesen az életét, tönkretették, teljesen idegileg. Egyszerű emberekre ráfogták, hogy hazaáruló. Nem is tudták mi az, hogy hazaáruló. Nem tudta a szegény paraszt, egész életében dolgozott. írni-olvasni tudott, ennyit tudott a hat elemijével. Értelmes volt olyan szinten. Itt már nem törődtek vele, mer már az ország fele már benne volt. Látták, hogy nincs kiút. Volt, akik keményebben szembeszálltak, és azt 17. Idézi ROMANY Pál 1998. 365. 18. K0VÁCH Imre 2002. 13.
