T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VASS Erika: Eltérő értékrendek egy völgységi faluban a 20. század második felében
németül folyt. A székelyek az archaikus környezet miatt Bukovinában nagyon sok tájszót őriztek meg, amit a németek eleinte nem értettek meg. Ugyanakkor ennek olyan hatása is volt, hogy a németek sokszor a székely tájszavakat építették be szókincsükbe a köznyelvi kifejezések helyett. Egy székely asszony, akinek az egyik fia német lányt vett el, mosolyogva mesélte el azt a párbeszédet, amit az eljegyzési ebéd alkalmával a leendő nászával és nászaszszonyával folytatott: „Eljegyzésre az öregasszony egy szót magyarul nem tudott. Odajött hozzám, annyit mondott: etyék, ityék otthoni Mondom: köszönöm szépen. Értem, mit mond: egyék, igyék úgy, mint otthon! Nem tudta szegény. Hát mit lehet csinálni. A nászom egy finom ember voit. Aszongya: Na nem mond semmi rossz!" A felvidékiek a németekhez hasonlóan iskolázottak voltak. Az ő szemükben a székelyek műveletlennek, képzetlennek tűntek. Bukovinában román iskolába kellett járniuk, ezért magyarul sokan nem tudtak írni-olvasni, Volt, aki a téeszben a neve mellé X-et tett. „Aszonták a rományok, hogy menjünk oda Magyarországra, ne beszéljünk magyarul. Én es két osztályt jártam, román osztályt, de írni-olvasni tudtam, de hogy mit tesz ki, azt nem tudtam. A magyar szót nem akarták hallani. Mer apánkék őrizték a magyar szót. Kétszáz évig őrizték a magyar szót. Hát, mindenhol dolgozni kell, mégis itt sokkal jobb. Ha az ember elmén, s akkor magyarul megértik. Ha akarsz valamit. Ott nem lehetett. Román botba bementél, nem jó szemmel néztek. " Egy felvidéki asszony így ítélte meg a köztük levő különbséget: „Hát a felvidékiek elörehaladottabbak voltak. Műveltebbek, vagy hogy mondjam. Meg hát az iskola is kötelező volt. Hát a székelyek hol jártak iskolába, hol nem. Itt a szomszédom értelmes asszony, de egy osztályt járt, azt is aszongya, ahová kerültek. Menekülés közben itt járt egy hónapot, amott járt egy hónapig. Szóval nagyon sok analfabéta van még most is... Hát, a szomszédasszonynak is én szokom kitölteni a csekkeket. Nem tud egy levelet megcímezni. Két fia Németországban él, és mindig hozza, hogy címezzem meg a leveleket. És a levelet mindig lediktálja, hogy írjam...Én rengeteget szeretek olvasni, ni, mennyi könyv van. " Vallás A völgységi németek római katolikus és evangélikus vallásúak voltak, kivéve a református Mórágyot. A németek kitelepítése óta az evangélikus templomok nagyrészt üresen állnak, ugyanakkor ezeken a településeken a római katolikus székelyeknek nem volt templomuk 48 A vizsgált településen a németek, a székelyek és a felvidéki magyarok is római katolikusok voltak, így e téren a konfliktus a közös templomhasználat, pontosabban a misék nyelve miatt éleződött ki. A székelyek betelepülésével ugyanis megszűnt a német nyelvű misézés. Hogy a székelyek is megértsék a miséket, és tudjanak énekelni, magyar imádságos- és énekeskönyvek kerültek használatba. A német, gótbetűs kiadványok pedig a magánáhitat részeivé szorultak vissza, azokból egyénileg, otthon imádkoztak, sőt az idősek még napjainkban is ezeket forgatják nap mint nap. Archaikus népi imádságot anyanyelvükön az idősek közül mind a németek, mind a székelyek tudnak még. 48. A székelyek számára 1988-1989-ben építettek római katolikus templomot a korábban evangélikus németek lakta Kismányokon. Ez is a völgységi tér szakrális birtokbavételének egyik állomását jelentette.
