T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

1. kép. Légifelvétel a településről és határáról (A Hadtörténeti Múzeum és Intézet felvétele) Az 1945. március 17-én kihirdetett, 600/1945. számú - „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról" szóló - földreformrendelet döntött az állami földalap létrehozásáról a kisajátított, elkobzott és a kincstár tulajdonában lévő földekből. A reform végrehajtója az Országos Földbirtokrendező Tanács lett - vezetője a földművelésügyi miniszter -, mindennek alárendelve létrehozták a megyei földbirtokrendező tanácsokat és a községi földigénylő bizottságokat. Elkobozták a „hazaárulók, a nyilas, a nemzetiszocialista és egyéb fasiszta vezetők, Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök" földjeit. Megváltással (kártalanítás kilátásba helyezésével) a földalapba sorolták, illetve felosztották a 100 holdon felüli nem parasztinak, azaz úrinak minősített földeket és a 200 holdon felüli parasztbirtokokat. Teljes egészében elvették az 1000 holdnál nagyobb gazdaságokkal rendelkező tulajdonosok földjeit, a tőkésvállalatok, bankok, érdekeltségébe tartozó földeket és az egyházi birtokokat, valamint minden 10 holdnál nagyobb erdőterületet (a 100 hold alattiak községi tulajdonba, a nagyobbak állami tulajdonba mentek), mentesültek ez alól a községi, közbirtokossági és társulati legelők. Igénybe kellett venni a kisajátított ingatlanokhoz tartozó élő és holt felszerelést, gazdasági épületeket, gépeket, stb., s ezeket a juttatottak tulajdonába kellett adni. Kisajátították a nagybirtokok ipari melléküzemeit is. Ezeknek a földhöz juttatandókból újonnan alakított szövetkezetek tulajdonába adását írták elö a rendelkezések.