T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között
A GAZDÁLKODÁS SZERVEZETE ÉS LEHETŐSÉGEI MURASZEMENYÉN 1945 ÉS 1990 KÖZÖTT 1 SÁRI ZSOLT A falu Muraszemenye Magyarország déli határa mentén, a horvát-magyar-szlovén hármashatáron fekvő dél-zalai kistelepülés. A falu közigazgatásilag Alsó-, Felsőszemenye, valamint Csernec községek egyesítésével jött létre 1938. január elsejével. Földrajzi képét a síkság és a dombvidék találkozása határozza meg. A Mura és holtágai, valamint a Kerka miatt jelentős ártérrel rendelkező település. Dombjait erdők és szőlőbirtokok jellemzik. Határában a kavicsbányászat következtében 70 hektáros tó-rendszer is található. A két világháború között indult meg az ipari fejlődés a térségben: ennek legnagyobb és sokáig szinte egyetlen meghatározó eleme a MAORT, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. volt. A településen 1935-ben megindították a kavicsbányászatot. A kitermelt kavicsot szállították Bázakerettyére, ahol 1936-ban kezdték meg az olajkutak próbafúrását. Mindezek elindították azokat a változási folyamatokat, amik az 1950-es évektől még intenzívebbé váltak. A II. világháború után közigazgatásilag a település része lett a korábbi Eszterházy uradalom majorsága: Aligvár puszta. 1969. július 1-ével Muraszemenye és Csörnyeföld községek Szemenyecsörnye néven egyesültek. A két település „kényszerházassága" 1992-ig tartott, amikor is Muraszemenye újra önálló település lett: Alsó- és Felsőszemenye, Csernec településrészekkel, valamint Aligvár lakott külterületként. A II. világháborút követő időszak gazdálkodásának változásai, és új lehetőségei A II. világháború végén a demokratikus átalakulás egyik fontos szegletköve volt a földkérdés. Abban szinte minden demokratikus párt egyetértett, hogy a földosztást haladéktalanul meg kell valósítani. Ennek végrehajtásáról, formájáról azonban voltak különbségek a pártok programjai között. 2 1. A tanulmány a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 5/168.SZ NKFP kutatási programja eredményeként született, része a „Gazdálkodás - Életmód - Polgárosodás (1920-2002) A tradíció és a modernizáció muraszemenyei példái" című PhD disszertációnak" 2. A legradikálisabb földosztási programot a Nemzeti Parasztpárt képviselte: teljes egészében kisajátította és felosztotta volna az 1000 holdnál nagyobb nagybirtokot, 100 holdnál nagyobb úri birtokot, és a 200 holdnál nagyobb paraszti birtokot. Elkobozták volna minden Volksbund-tag, valamint elítélt háborús- és népellenes vádakkal ítélt bűnös földterületét. A Magyar Kommunista Párt kisebb módosításokkal támogatta ezt a javaslatot. A szociáldemokraták minden 200 hold feletti birtokot kisajátítottak volna kártérítés mellett. Kártérítés nélkül kobozták volna el minden egyházi és hitbizományi birtokot. A Független Kisgazdapárt javaslatai tartották szem előtt leginkább a racionális megoldásokat, céljuk az életképes birtokok kialakítása volt. A 300-500 holdnál nagyobb birtokokat sajátították volna ki, magasabb összegű ellentételezés mellett. A birtokaprózódások elkerülése miatt kevesebbeknek juttattak volna földet, többségében azoknak, akik már rendelkeztek földterülettel.; VALUCH Tibor 2002.189.
