Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

kesztánban), továbbá Lengyelország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország és Románia tartozik a „szekér-területhez". Jugoszláviában, Bulgáriában és a Balkán-félszigeten a szekér - HABERLANDT, A. véleménye szerint - „dunai hatásra" terjedt el.

65 Ezen az összefüggő nagy területen MOSZYNSKI, K. szerint a szekér legalább két és fél évezredes múltra tekinthet vissza a nagyszámú régészeti leletanyag bizonysága szerint, s az i.e. 600-700 körüli leleteket általában az iráni eredetű szkítákkal hozzák kapcsolatba. Időközben a magyar régészek a Kárpát-medencében 4000 éves kocsimodellt is találtak (Budakalász), s a megélénkülő régészeti kutatások új megvilágításba helyezték a négykerekű szekerek közép-európai múltját.

64 A rézkori, vaskori, népvándorlás kori leletek és a négykerekű jármüvek recens elterjedtsége közötti hosszú idő természetesen számtalan kérdést vet fel, melyekre itt nem térhetünk ki. Beérjük annak ismételt leszögezésével, hogy a magyarok már a középkorban is előnyben részesítették a négykerekű kocsit, a kétkerekű b/gával, „Kun László szekerével" szemben. A taliga, a kordé az újkori magyar parasztság előtt is a szegénység jele volt. Népünk körében a taligás fogatnak sohasem lehetett a szekérhez fogható becse. A négykerekű járművek osztályozása több módon is elképzelhető. Hasznosnak látszik az alépítmény szerinti felosztás, mert a járműfélék alapkonstrukciójáról, eredetéről a legtöbb ismeretet nyújthatja. A szekér alapeszméjét GYÖRFFY István a következőképpen magyarázza: „A négykerekű szekér a kétkerekűből fejlődött ki olyan formán, hogy az elülső talyiga tengelyéhez egy második talyiga rúdját akasztották. Ez a kettős szerkezet egyszerűbb parasztszekereinken ma is felismerhető, sőt a 'nyújtó' kikapcsolásával a szekér ma is két talyigára bontható."5 BIRKET-SMITH, K. szerint is elképzelhető a szekér létrejötte két taliga összekapcsolásával úgy, hogy a hátsó taligának a kocsitest alatti rúdja átalakult a két tengelyt összekötő gerendává. Ilyen kocsi Közép-Európában mindenfelé ismeretes. Rögtön utal azonban arra, hogy Dél-Európában, Indiában, Kínában olyan négykerekű jármüvek ismeretesek, amelyek tengelyeit nem köti össze egymással egy vagy több hosszanti gerenda a kocsiszekrény alatt.

66 Az első és hátsó tengely összekötésének módozatait figyelembe véve MOSZYNSKI, K. a recens szláv népi kultúrában három alapvető szekértípust különített el: 1) az egyszerű összeillesztésű (négy altípussal) 2) a kettős összeillesztésű 3) a hármas összeillesztésű.

67 63. BERG, Gösta 1935. 156-157. A taliga balkáni elterjedtségét már említettük, vö. 45. jegyzet. (Albánia, Macedónia, Bulgária stb.); VAKARELSKI Christo 1969. 131-133. 64. MOSZYNSKi, Kazimierz 1929. I. 644.§.; BÖKÖNYI Sándor 1956.; SOPRONI Sándor 1954.; SOPRONI Sándor 1956.; BÓNA István 1960.; FETTICH Nándor 1969. Szélesebb művelődéstörténeti keretbe ágyazva: TARR László 1968. 103-105. 65. GYÖRFFY István é. n. 214. 66. Az utóbbi típust nem a taligából, hanem egy szánféléből származtatják.; Vö. BIRKET-SMITH Kaj 1969. 201. 67. MOSZYNSKI, Kazimierz 1929. I. 645. §. 518. kép.