Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Magyar szénásszekerek a 18-19. században (1993)
tozékkal kombinálva is használták. A Moldvában élő magyarok azonban kizárólag nyársakkal, karókkal magasították szekerüket szénaszállítás idején. Ők nem négy, hanem nyolc-tíz dorongot állítottak és kötöztek rövid szekereik mindkét oldalához. 10 Hasonló szekérnyársak voltak láthatók az erdélyi és a moldvai románok, az északi bolgárok falvaiban, továbbá a Baltikumban, a Dvinától délre élő lettek és litvánok körében is. 11 b. A szekér nyújtása A magyar nyelvterület sok vidékén olyan szekértípust használtak, amelyet szükség szerint lehetett átalakítani hosszabb és rövidebb oldalak cseréjével. Szénahordáshoz a szekeret „megnyújtották", azaz hosszú oldalakat raktak fel, s a szekér első és hátsó tengelyét összekapcsoló rúd, az ún. nyújtó segítségével megnövelték az első és a hátsó tengely, s ezzel az első és a hátsó kerekek közötti távolságot is. Ezt a távolságot a nyújtón levő furatok és azokba illeszkedő, erős vaspálca segítségével minden gazda könnyedén megváltoztathatta. Cserélhető oldalú szekerek használatára a Dunántúlon az 1720-as évek óta sok levéltári adatunk van. Nem kétséges, hogy ez a szekértípus ismert volt már a 17. században is. 12 A hosszú szekérhez tartozó létraformájú oldalak hossza csaknem a kétszerese a rövid oldalpárnak. A rövid oldalak kb. 220-240 cm hosszúságúak, ugyanott a szénahordó szekerek oldalai viszont elérhetik a 450-510 cm hosszúságot is. Az 500 cm hosszú szekéroldalak a magyar nyelvterület nyugati peremén és keleti szélén a székely népcsoportnál (Erdély, Románia) találhatók. Ezen a két marginális területen más eszközt nem használtak a rakodótér növelésére. A szekér megnyújtása, hosszú oldalak használata elterjedt az egész Dunántúlon, ismeretes az északi magyar népterületen és a vele szomszédos szlovák völgyekben. Ismeretes továbbá Erdély keleti és déli körzeteiben, továbbá az Alföld déli részein (Bánát, Bácska) élő magyar és német parasztoknál. 15 A hosszú szekérhez az említett magyar régiókban sem alkalmaztak saroglyát. Ezt azért kell említeni, mert Nyugat-Európa egyes részein és a brit szigeteken a taliga és a szekér meghosszabbítását a járművek két végére szerelt nagyméretű saroglyával érték el. 1 " c. Szénásszekér két vendégrúddal A rakodótér megnyújtását és szélesítését csekély befektetéssel, mégis jó eredménnyel lehet elérni a szekér két oldalára, azokon kívül és párhuzamosan felfüggesztett egy-egy hosszú rúddal. Ezt a magyar parasztok vendégrúdnak, vendégoldalnak nevezik. A két rúd átmérője 12-15 cm, hossza 400-450 cm, a szekér felső peremétől mért távolsága 25-50 cm. Gúzzsal, lánccal függesztik fel a szekér oldalára, s a rakodás során szénát tömnek a vendégrúd és a szekéroldal közötti 10. PALÁDI-KOVÁCS, Attila: i.m. (1979) 344-347. 11. MOSZYNSKI, Kazimierz 1967. 657; BIELENSTEIN, August 1907-1918. 550.; VIIRES, Ants 1980. Fig. 11-112. 12. TAKÁCS Lajos 1985. 327-329. 13. PALÁDI-KOVÁCS Attila i.m. (1979). 350. XXXIII. térkép. 14. JENKINS, J. Geraint i.m. (1972) 200., 207., 212.; JENKINS, J. Geraint 1961. Fig. 54-56.; THEUWISSEN, Jan 1969.
