Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

11. kép. Nyári szekér, Péterfala - Petrovce (Gömör m.) Csehszlovákia. Paládi-Kovács A. felv. 1978. művet. Szilvásváradon csupán 4-5 nagyobb gazdának volt nyári szekere is. Nógrádban, Hevesben a hosszú kocsit a jármű megnyújtásával, a 580 cm-es (12 sukkos) hosszú- vagy lyukas ódal felszerelésével alakították ki (Nógrádszakai, Litke, Ságújfalu, Karancslapujtő stb.).

14 így jártak el Borsodban, Gömörben is azok a gazdák, akiknek nem volt a hordáshoz külön szekerük. (Ott a 400 cm-es hosszú derék használatos.) Viszont a Mátra-Bükk gerinctől délre a szekeret nem nyújtották meg hosszú oldallal, csupán két hosszú rudat, vendégoldalt kötöttek rá.

15 Észak-Hevesben a karvastagságú vendégrúd fenyő- vagy hársfából van, s 400 cm hosszú. Kalászos gabona hordásakor két keresztfát fektetnek át a szekéren. A keresztfa többnyire égerfából való 200 cm hosszú dorong, két végén fúrott lyukkal. A vendégoldalt úgy helyezték el a szekérderékkal párhuzamosan, hogy a keresztfa és a vendégoldal furatai egybevágjanak, s 35-40 cm hosszú, nyársnak nevezett somfabotokkal összefoghatok legyenek. Helyenként - például Tarnaleleszen - két 110-120 cm hosszú nyársat használtak a szekér elejébe állítva, a két szekérderékhoz gúzsolva. Ezeknek lejtőn lefelé az volt a szerepük, hogy megakadályozzák a rakomány előrecsúszását. Hátul a 14. Saját gyűjtés 1970-ben és 1974-ben. 15. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979.