Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

„szaladozó" kocsit. Tőlük kérték kölcsön lakodalom alkalmával a többiek. Azon vitték a menyasszony ágyát is. Zsúpszalmából fonott ülések tartoztak hozzá. A 40x100 cm-es ülés négy sarkán vaskampók voltak, azokkal akasztották fel a derékra. A hintó mind a négy kerekénél egy-egy rugóval (féderrel) készül. Első kereke annyira kicsi, hogy aláfordul a kocsiszekrénynek (65-70 cm); a hátsó kerék átmérője 90-100 cm. Nagyobb községekben is csak 3-4 gazdának volt hintaja (például Tarnalelesz, Sajóvárkony), kisebb, szegényebb falvakban pedig egyet sem lehetett találni. Köznapokon fuvaros szekereken közlekedtek. Vásárba, búcsúba rövid, lőcsös kocsival jártak, amit előzőleg hosszú ülésdeszkákkal és lábtartó rudakkal láttak el. Az ilyen vásáros kocsin 10-12 asszony utazhatott. Poggyászukat berakták a szekér fenekébe, és a kocsin hosszában végigfektetett pallókra ültek két sorban, háttal egymásnak. Lábukat a lőcsökre kötött, a szekér hosszában, de azon kívül fekvő rudakra helyezték. Kistáji specifikum az egri szekér, amit két ló vagy ökör vontatott. Igen rövid (5 sukkos), fordulékony, a szőlőhegyeken kiválóan megfelelő jármű volt. Ma is látni még az egri kiskocsit, ami igen rövid (4-5 sukkos) egylovas, többnyire két rúddal és négy lőccsel ellátott szekér. Teherbírása kb. 6 q. Főként piacra, szőlőhegyre járnak vele. Fixre építik, azaz nem lehet megnyújtani nyújtó és hosszú oldalak beiktatásával. Új korában az egri kocsit mindig sárgára festik. Kettős rúdja 250 cm hosszú, de használtak hozzá egyes, csuklós rudat is két hámfával. Ez esetben a nyerges helyére fogják az egy lovat. Az „egyes csuklós rúd" hossza 380 cm. Speciális szénahordó szekér Cömör, Nógrád, Borsod egymással határos részein volt használatban nyári szekér néven. Ennek a fatengelyes járműnek az oldalai nemcsak hosszabbak (4,5-5 m), mint más szekereké, de magasabbak is (80-100 cm). Ehhez vendégoldalt nem használtak. Karfái a szekérderék felső pereme fölé értek, lőcsei pedig nyársban végződtek, kb. 30-35 cm magasan a szekéroldal fölött. Ezt a szekérfajtát a helyi kerékgyártók, sőt gazdák is készítették, de főként gömöri vásárokon vették. A nyári derék ugyanis fenyőből és kőrisből készült. Észak-Hevesben (Bükkszék, Tarnalelesz, Mikófalva, Bodony) nem ismerték ezt a jár10. kép. Szalmafonatos ülés kocsihoz. SajóvárkonyÓzd (Borsod m.) Paládi-Kovács A. felv. 1975.