Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

8. kép. Lovasszekér deszka „sövény"-nyel, Bükkszék (Heves megye). Paládi-Kovács A. felv. 1982. kén a 8 sukkos szekér (kb. 250 cm) vehető átlagosnak (Karancskeszi, Ecseg, Becske, Domaháza, Mikófalva). Észak-Hevesben 7 sukkos (kb. 220 cm) kocsit találunk (Bodony, Maconka, Tarnalelesz, Felsötárkány), akárcsak a Mátra déli lejtőin, a Jászságban vagy a borsod-hevesi síkságon. Nógrádban (Csitár, Érsekvadkert), itt-ott a Tárna völgyében (például Bükkszék) és Egerben egészen rövid, 5-6 sukkos (170-190 cm) kocsikat használtak. Tanulságos a szekérsaroglya formáinak elterjedtsége is. Ugyanis a Tárna vonaltól nyugatra mindenütt enyhén ívelt hátsó saroglyát találunk, attól keletre viszont még az ökrös gazdáknak is kétféle saroglyájuk volt. Az egyenes soroglya hordáshoz, a határban kellett, a görbe soroglya pedig piacra, városba (például Uppony, Szilvásvárad, Felsötárkány). A Tárnától nyugatra az első saroglya mindig fent volt a kocsin, a hátsó nem mindig. Attól keletre viszont első saroglya csak rövid kocsin található, hosszú szekérhez nem tartottak. Széna-szalma szállításhoz, fahordáshoz hátsó saroglya se kellett rá. Az egyenes saroglya trapéz alakú, hossza 100-110 cm, szélessége fent 100 cm, lent 80 cm, s a fakeretet gyakran csupa vaspálca tölti ki. A szekérkas neve a Mátra vidéki palócoknál sövény (Bodony, Tarnalelesz, Bükkszék). Ez a szekéroldallal egyező méretben készült füzvesszőből. Minden gazda maga fonta a patak mentén szedett vesszőből (Leleszen cigányok foglalkoztak ezzel a munkával). Csupán két-három évig tartott, ezért az 1950-es években át-