Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

15. kép. Fatörzsemelés hévérrel. Bükk hegység. A Magyarság Néprajza, II. kötete nyomán kához a répáshutaiak szétszerelték a szekeret, levették a lőcsöket, a létrás oldalakat és az aldeszkát. Ezt követően szétkapcsolták a pőre szekér első és hátsó részét. Ezeket a teherelosztás kívánalmai szerint helyezték a fatörzs alá. Rönkhordáshoz „széteresztve" használták a kurtád nevü kettős szánt is. A szállításhoz a sokmázsás rönköket fel kell emelni. A Bükkben nemzedékek óta használt rönkemelő eszköz a hévér, amit már a Magyarság Néprajza is erről a tájról mutatott be ( 15. kép).'

9

A hévér egyetlen darab erős tölgyfából készített, közel két méter magas oszlop, amelyet felállítanak és a furataiban két vaspálcát használnak egymással váltogatva egy emelőkar alátámasztására, amellyel a fatörzset fokról fokra emelik egyre magasabbra. A 16. képen bemutatott hévért a helybeli kerékgyártó mester készítette 1935 tájékán.

20 Teljes magassága 194 cm, keresztmetszete olyan négyzet, amelynek minden oldala 14 cm. A hévér alsó vége 50 cm magasságig tömör fa, felső végének 20 cm-es darabja szintén tömör. Ezek között egy 144 cm hosszú és 6 cm széles nyílás húzódik. Ezen a hosszú szakaszon a hévér két lapjának, falának vastagsága 4-4 cm. Falain két sorban helyezkednek el azok a furatok, amelyekbe az acélból készült pálcákat, hévérszögeket dugják munka közben. Szlovák elnevezése koliki. A hévért felállítják a megemelendő rönk mellett, s mint a 15. képen is látható, legalább egy oldalról szilárdan megtámasztják. Az adatközlők sze19. GYÖRFFY István é. n. 10. 20. A fényképezett hévér Bánhegyi János répáshutai gazdálkodó tulajdona. Vasas Károly kerékgyártó munkája.