Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

16. kép. Hévér, Répáshuta. Paládi-Kovács A. felv. (NKCs. F 32. 699) rint több oldalról is ki szokták támasztani erős rudakkal. Ezt követően a rönk alá húzzák azt a láncot, amely a hévérhez tartozó 120 cm hosszú acélkar, emelőrúd végéhez csatlakozik. Az emelőkart a hévér hosszú nyílásába helyezik és a vastagabb végén levő C alakú homorulatait ráillesztik a hévér szögeire. Ezek a homorulatok a furatokba helyezhető vaspálcák távolságának megfelelően vannak kiképezve az emelőkar oldalán. A stanga másik végét lefelé húzzák, s ezáltal a súly a felső vasszögre nehezedik, s az alsót kivehetik. így váltogatják a szögeket és az emelő súlypontját mindaddig, míg a rönköt a kívánt magasságra emelik. A kerékgyártó Répáshután a szekerek, szánok legtöbb alkatrészét a gazdák maguk faragták. Minden háznál megtalálható a faragószék, vonószék, amit tréfásan Jancsinak neveznek. A kétnyelű vonókés (oberucni noz] szintén közönséges szerszám. Még az erdőbe is kivitték a Jancsit, vagy a vonószékböl kiemelt szorítófejet és ott villásan elágazó élő fába szorították bele. Beékelték és vele szorították le a megmunkálásra váró szer-