Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A taligák és szekerek térképezéséről (1977)

FENTON tett a saját kérdőívében. Egyetértünk abban, hogy a legfontosabb szerkezeti elemeket, mint a kerekek, az alváz-gerenda, a vonórúd, kell elsősorban vizsgálnunk. Ezt a három alkatrészt lehetne térképezni külön-külön és így az eredmény három különböző térkép lenne. Azt gondolom, hogy a vonóállatok száma, a vontatás eszközeinek, a jármok és hámok, a Krummholz vagy a duha típusainak kérdései különálló témák. Azok vizsgálatát későbbre lehet halasztani, s ezáltal a kérdőív rövidíthető. Azt hiszem, hogy a kerekes jármüvek tárgyköre önmagában, a vontatás módjai, eszközei nélkül is, épp eléggé összetett. Valójában Közép-Európában vannak olyan térségek, ahol nem csupán a járművek két alaptípusának (a taligának és a szekérnek) az elterjedtsége keveredett, s okozott átfedéseket, de három-négy járműtípust is lehet találni egyetlen paraszti üzemben. A visegrádi konferencián 1974-ben már említettem,, hogy a magyar nyelvterület túlnyomó részén legalább két szekeret tart minden parasztgazdaság. Például a székely gazdák Udvarhely megyében (Erdély, Románia) négy-öt szekeret tartanak. Ezek egyike erősebb, szélesebb, s kévés gabona, széna és szalma szállítására szolgál. A másik a keskenyebb és erdölésre használatos, a harmadik rövidebb és kisebb, a vetéshez és könnyebb terhek szállítására alkalmas, a negyedik országúti fuvarhoz szükséges és egy másik, fedett szekér az utazáshoz, vásározáshoz. Debrecen vidékén a Nagy Magyar Alföldön - épp úgy mint egész Közép-Európában - a domináns jármű a négykerekű szekér. Számos szerkezeti típusa van attól függően, hogy mire használatos. De ugyanott a taligának is négy típusa ismeretes. A parasztnak volt egy teherszállító és egy személyszállító taligája. A pásztoroknak is volt egy sajátos taliga-féléjük, míg a negyedik formát a földhordó kubikosok használták. Ilyenformán tehát, válaszolva Dr. FENTON kérdőívének első pontjára, azt kellene mondanom, hogy Debrecenben mind négykerekű, mind kétkerekű járművek vannak. Továbbmenve még kétértelműbb, bizonytalan válaszokat kellene adnom, ismét Debrecenről szólva, hogy használnak mind egyrúdú, mind kétrúdú jármüveket, s a legtöbb gazdának volt ökörigával és lófogattal vontatott szekere is. Ez a fajta bizonytalanság, kétértelműség nagyon megnehezítené mind az adatfelhasználók, mind a térképezők dolgát és zavarná a jelenségek közötti valós kapcsolatok rendszerének felismerését. Az adatfelhasználó eltérne a valóságtól, ha önkényesen válogatná, kiragadná az adatok egyik részét és figyelmen kívül hagyná a maradékot. Jelenleg, a felmerülő problémák és a kiváltó okok láttán, talán meg lehetne kérdezni: nem kellene-e megpróbálnunk több konkrétumot és tárgyhasználatra utaló kérdést tervezni a járművek térképezésében? Vizsgálhatnánk például a trágyakihordó jármüveket, de még jobb lenne a gabonakévéket, a szénát és a szalmát szállító szekerekre és taligákra összpontosítani. Ez bizonyára tisztázná a kérdést és a válasz is megbízhatóbb és hitelesebb lenne. Néhány módosítással a javasolt kérdőív a következő lenne: 1. Milyen kerekes járművek voltak használatban a 2o. század elején gabonakévék, széna és szalma szállítására? a) Lóvontatású négykerekű szekér, b) Ló- vagy ökörvontatású négykerekű szekér, c) Ökörvontatású kétkerekű taliga, d) Lóvontatású kétkerekű taliga. 1. térkép 2. Milyen kerekek voltak használatosak az 1. pontban említett járművekhez? a) tömör (blokk) kerekek, b) küllős kerekek.