Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Utószó

ben gondoltam a szénaszállító eljárásokra, az alkalmazott jármüvekre, s a szükséges tartozékokra, tárgyakra is. Ennek köszönhetően a magyar rétgazdálkodásról 1973-74-ben megírt monográfiám széleskörűen adatolta és térképekkel is dokumentálta a széna szállításának teljes jármű- és eszközkészletét. (Lásd A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest, 1979. 311-369.) Ezen monográfia alapján íródott később a magyar szénahordó szekerek típusairól szóló cikk is az Alexander FENTON tiszteletére megjelent kötetbe, amit most magyarul is közreadok. Első szekér-tárgyú dolgozatom 1973-ban íródott és jelent meg a Néprajzi Közleményekben. Ez a rendszerező áttekintés a magyar parasztság kerekes jármüveiről nem született volna meg a sorozat akkori szerkesztőjének, TAKÁCS Lajosnak az unszolása nélkül. Cikkemre főként azért tartott igényt, mert a sorozat éppen készülőfélben levő számában kívánta közölni PUSZTAINÉ MADÁR Ilona dolgozatát a székelyföldi Atyha és a tiszántúli Sárrétudvari szekérkészítő (kerékgyártó) és szekérhasználó (paraszti) hagyományairól. A sorozatban megjelent „szekér-szám" mindenesetre érdeklődést keltett a szakmán kívül is. Hamarosan felkeresett TARR László, a kocsi kultúrtörténetét búvárló amatőr kutató, akinek nevezetes könyve magyarul 1968-ban jelent meg, angol és német változata pedig az 1970-es években készült el. Említett első szekér-cikkem keltette fel néhány történész figyelmét is. Felkérésük nyomán az MTA Történettudományi Intézet „Anyagi kultúra - szokásrend - mentalitások" c, kutatószemináriumának vitaülésén (1983. nov. 30.) ismertethettem a magyar paraszti járművekkel kapcsolatos néprajzi kutatások, főként az MNA térképek fontosabb tanulságait. A vitaülésen SZŰCS Jenő és TARR László felkért hozzászólóként, többen pedig rögtönzött hozzászólásukkal gazdagították az élénk diskurzust (ENGEL Pál, ZIMÁNYI Vera, MAKKAI László, SOLYMOSI László). Külső körülmények szorítása, felkérések nyomása alatt fogantak a tárgykörről idegen nyelven megjelent korreferátumok, tisztelgő kötetekben közölt dolgozatok. Az Európai Néprajzi A tlasz munkabizottságának ülését 1974-ben Visegrádon rendeztük. A konferencia napirendjén több új témajavaslat megvitatása szerepelt, s ezek egyike volt Alexander FENTON előterjesztése az európai kerekes járművek, szekerek és taligák térképezéséről. BARABÁS Jenő már-már kényszerített, hogy készítsek egy rövid korreferátumot ehhez az előterjesztéshez. A megtisztelő feladatot vállalnom kellett, hiszen a referens Sandy FENTON és a másik korreferens, Ants VIIRES, az európai etnológia tekintélyes képviselői, s néhány évvel korábban már mindkettőjüket személyesen megismerhettem. Folytatódott a szekér-téma megvitatása az Európai Néprajzi Atlasz következő munkakonferenciáján is (Sankt Pölten 1976), Ezekkel a korreferátumokkal és a GUNDA Béla tiszteletére kiadott nemzetközi tanulmánykötetekben megjelent cikkeimmel akaratlanul elértem (Műveltség és Hagyomány XIII-XIV. Debrecen, 1971., Land Transport in Europe. Eds. A.. FENTON, J. PODOLÁK, H. RASMUSSEN. Folkelivs studier, 4. Kobenhavn, 1973.), hogy egyszeriben a transzport téma európai kutatóközösségébe számították. Mindebből következett, hogy később örömmel vállaltam a közreműködést a FENTON professzor, majd az Ants VIIRES tiszteletére megjelentetett kötetekben, s természetesen akkor is transzport-témát választottam.