Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Ökrös- és lovasszánok a Kárpát-medencében (1998)

geiben élő favágók, parasztok.

19 Ezeknek a szánféléknek a terminológiája is igen gazdag és számos tárgytörténeti tanulságot tartogat az interetnikus kutatások számára (például bakszán, korcsolya, nyoszolya, vlacsuha). A kettősszán baltikumi használatát ismerjük Lettországból,

20 ami arra utal, hogy nem kapcsolható kizárólag a hegyvidékekhez. Az Alpok országaiban meghatározott magashegyi tájakon használatos (például Craubünden, Tessin, Közép-Ladinia), de nem találjuk nyomát például Alsó-Ausztriában.

21 A tárgycsoport európai elterjedtségének, történetének, innovációs centrumának megállapítása megérdemelné az alaposabb vizsgálatot. A Kárpát-medencében a szánok vontatása általában két ökörrel vagy két lóval történt. Erdei munkára, fahordásra, köhordásra alkalmasabbnak tartották az ökörfogatot. Távolsági fuvarokra gyorsabb volt a lófogat. Természetesen mindig lovakat fogtak a személyszállító úri szánok, „parádés" parasztszánok elé is. Az ökrök és a lovak más-más formájú rúddal vontatták, fékezték a szánt. Kétrúdú szán és egyes szánfogat a Kárpát-medencében a 19-20. században csak kivételesen fordult elő. A lószánkó rúdja mereven rögzített, a szán orrára és az eplény aljára szerelt rúdtartó vaspánt szilárdan tartja. A marhaszán rúdja csuklósan le-fel járt, a rúd elejét a vonómarhák keretes járommal hordozzák. Az ökrök a szánt rúdjánál fogva vontatják, a lovak viszont páros istránggal vontatják. A gurtnik két végét a szánra szerelt hámfákhoz erősítik (hurkolják). Szánrúdnak különösen alkalmas fanem a nyírfa. A lovas szán rúdja 340-390 cm között van, az ökörszán rúdja rövidebb, kb. 300-310 cm.

22 Az ökör- és a lovas szán elejének szerkezete földrajzi tájanként is mutat eltéréseket. Képünk a Székelyföldön jellegzetes ökör- és lószán elejét ábrázolja. Az ökör- és lóvontatású terhes szán különbsége elsősorban a rúd formájában mutatkozott meg. A Dunántúlon és az Alföldön a rúdcserével a szán átalakítható volt. Trágya, (homok, szén, mész) szállításához a szán alvázára felszerelték a szekér fenékdeszkáit, deszkaoldalait, elő- és hátsó súbereit. Régebben a parasztok az oldalakat sövényből, vesszőből fonták. Erdélyben és Felső-Magyarországon itt-ott még a 20. század elején is használtak kifejezetten a szánra készült vesszőből font kasokat, kosarakat.

23 Az Alföld és a Kisalföld magyar parasztsága elsősorban trágyahordáshoz használt terhes szánt és fonott oldalakat. A 18-19. században országszerte fontos szerepe volt a szánnak a szénatranszportban. A szánnak ezt az alkalmazását a nyári munkák torlódása mellett főként az akkori rossz útviszonyok indokolták. Télen, szánúton könnyebb volt szállítani a kaszálón tárolt szénát, mint nyáron vagy ősszel. Télen lovasszánokon szállították a szénát a nagyobb városok szénapiacára. Bécs, Pozsony, Bécsújhely, Sop19. BARAN, Ludvik 1957; BARAN, Ludvik 1973. 69.; ANDEL, Karol-MARKUS, Michal 1971. 398.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984a 152-154; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984b 186-189.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1997. 306-308. 20. VIIRES, Ants 1980. 54. fotó 21. SCHEUERMEIER, Paul 1956. 129.; BOCKHORN, Olaf 1978. 22. VAJKAI Aurél 1959. 122.; HAÁZ Ferenc 1942. 20-22. 23. B0C$E, Maria 1975. 597.