Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Ökrös- és lovasszánok a Kárpát-medencében (1998)

B 1. kép. A. Nagy ökrösszán, Fenyéd (Udvarhely m.), Haáz 1942. 23. nyomán; fi Nagy lovasszán, Átány (Heves m.) FÉL-HOFER 1974. 427. nyomán. Igás szán alkalmazása nyáron a magyarságnál az újkorban ritkán fordult elő. A szlávságnál sokkal gyakoribb lehetett. MOSZYNSKI, Kazimierz írja, hogy az északi oroszok egész éven át használják a szánt, s a nyári szánnak a temetkezéssel összefüggésben kultikus rendeltetése volt. A kárpáti huculok, a szlovákok, továbbá egyes szerb, horvát, montenegrói és bolgár tájak falvaiban még a 19-20. század fordulóján is gyakori volt a szánkós temetési menet nyáron. Úgy vélték, az elhunytat meg kell óvni az erős rázkódástól, aminek szekéren ki lenne téve.

9 1683-ban a Magyar Simplicíssímus egy kálvinista (tehát magyar) faluban figyelt meg szánkós temetési menetet. A szánra tett halott ember egy szál deszkához volt kötve és vászongatyát viselt. Nyilvánvalóan nyári temetésről volt szó. Magyarországon, mint az adat sporadikus volta mutatja, az újkorban igen elvétve használtak szánt nyári temetés alkalmával. 9. MOSZYNSKI, Kazimierz 1929. 638. §.; GAVAZZI, Milovan 1978. 60.