Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánfélék és szánrészek nevei (1997)

két végére hámfát vasaltak két tasrwal, alája spanga került. Hosszú hámtúkarikával fogatták az orrfához a hámfát, hogy a ló lába ne verődjön a szánkótalphoz. „Elöl rúdszárnya helyett az orrfára 3. kép. Négyes szán. Ökrös szán. 1. orcok, 2. rókoncák, 3-4. eplény, 5. láb, Fenyéd (Udvarhely m.). HAÁZ 1942. nyomán I—I alakú rúdtartóvasat erősítettek. Az emplény aljára ugyanilyen vasat tettek, de fordított állásban. Ide dugták be a szánkórúd végét."

24 Orrfa a szánkó két orrát összekötő fa neve Nagyrozvágyon (Zemplén m.), Beregsurányon és környezetükben is. A Dunántúlon (például Böde, Tekenye - Zala m, Ordacsehi, Somogy m.) keresztfa vagy orradzó e tárgy neve, a Kisalföldön (például Bős, Vízkelet Csallóköz, Mátyusföld) többnyire bóknak mondják, s hozzá kapcsolják a két kise fát. (A Szerző kérdőíves adatgyűjtéséből.) A bók, a bóg, bókony szó megfelelője; Szentgálon, Somorján, a Gerecse vidékén szekéralkatrész neveként is használatos.

25 A régi Torna megyében az ökrös szánkó orrát összekötő fa neve: arsó, orsó. Az ökrös szánkó rúdja csupán a szán orráig ért. Tornaújfalun, Debrödön a rúd a két talpat az orránál összekötő orsóra csatlakozott, s azon csuklósan mozgott le és fel. Körtvélyes, Jablonca, Szilice, Borzova (Szádvárborsa) ökrös szánkóin szintén az arsóhoz kapcsolódott az aja, a 'szekér- vagy szánrúd'. Az arsót vaspálcából, régebben erős somfából készítették. Lovas szánokon nem volt orsó. Ugyanis a vonórúd vége az eplény alá ért, azzal volt kimerevítve, hogy ne a lovak cipeljék a rúd súlyát. A jabloncai, szilicei lovas szánkó elején firhéc volt és ráakasztva két hámfa.

26 Orsó a neve a vizsgált szánalkatrésznek Bogdánfalván, Moldvában. KÓS Károly rajzon is megörökítette az ottani marhaszán részeit: 2 talp, 4 láb, 2 párna, 4 rókinca, elöl orsó és horog.

21 Orsó szavunk ezen jelentése és szóföldrajza további kutatást kíván a magyar nyelvterület keleti, északi szélein és a régi szövegekben. Az orsó szó 'szán-, szekéralkatrész' jelentését szótáraink nem ismerik. Orsós szekér a régiségben előfordul. Jelentését rúdjának fentebb leírt kapcsolódásmódja világítja meg. Orsó szavunk ótörök eredetű.

28 Megfelelői - például tatár orciq, baskír orsoq - esetleg a székely orszok szó eredetéhez (s a SZRIPSZKY Hiador által említett szláv megfelelők eredetéhez) is közelebb visz bennünket. Ehhez az orsó és az orszok (keresztorszok) összetartozása mellett behatóan ismerni kellene a kelet-európai török-tatár és szláv népek régi járműveit, szekér- és szánterminológiáját is. 24. HERCZEG Mihály 1983. 269. 25. VAJKAI Aurél 1959. 120.; ÚMTSz 1. 510.; KEMECSI Lajos 1993. 26. A Szerző helyszíni adatgyűjtése. 27. KÓS Károly 1994. 107. 28. TESz II. 1095.