Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánfélék és szánrészek nevei (1997)

2. kép. Szlovák gyalogszánkó erdömunkához. A. sánky vagy talpy, B. klanica, C. násad, D. kolek vagy prank, Kishuta (Zemplén m.). GUNDA 1977. nyomán szak főnév összetételének,

17 SZTRIPSZKY Hiador a székely orszok szó lengyel, rutén, orosz és román megfelelőit állította - részleges adatolás nélkül - a belső szóképzés lehetőségével szembe.

13 MÁRTON Gyula hatalmas adattárat állított össze a szánorr és alkatrészeinek névanyagából. Megerősítette, hogy az orszok a székely nyelvjárások szava, s az Érmellékig, a Szamoshátig és a Bánságig követte az orrfa, orraózó típusú neveket. A magyar nyelvterület túlnyomó részén ugyanis az utóbbiak voltak használatban.

19 Minthogy nagy szótárában KNIEZSA István nem ejtett szót erről a székely tájszóról, a szláv eredet kérdését MÁRTON Gyula sem vizsgálta. Nem tekintette megnyugtatónak a szó román eredeztetését sem. Szótörténeti adatok hiányában megelégedett azzal, hogy az orszokot a vitatott eredetű szavak csoportjába sorolja.

20 Figyelmét sajnos elkerülte BEKE Ödön közleménye, miszerint az orszok szerepelt már Alsócsernáton (Háromszék m.) 1666-i falutörvényében is.

21 Ez az adat jó másfél évszázaddal megelőzi GYARMATHI Sámuel Vocabulariumát, amit MÁRTON Gyula a szó legkorábbi forráshelyeként ismert. Idézi a Magyarság Néprajza tárgyleírását,

22 melynek forrása egy a Magyar Gazdában közölt cikk volt, de nem ismeri HAÁZ Ferenc kitűnően illusztrált munkáját a fenyédi (Udvarhely m.) szánról és készítéséről.

23 A szán elejét összekötő alkatrész neve a Tiszántúlon általában orrfa. Hódmezővásárhelyen az orrfát csavarok rögzítik a talp felkunkorodó orrához. Az orrfa 17. HORGER Antal 1944. 297. 18. SZTRIPSZKY Hiador 1944. 378. 19. MÁRTON Gyula 1970. 20. MÁRTON Gyula 1970. 255. 21. BEKE Ödön 1949. 264. 22. GYÖRFFY István 1934. II. 212. 23. HAÁZ Ferenc 1942. 19-24.