Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Régi szekerek Észak-Cömörben 1513 tájékán (2003)

2. kép. Kétlovas vályús szekér. A Metercia részlete. 1513-ból fennmaradt táblakép, Rozsnyó (Roznava, Gömör vm.). Husa, Vaclav et alii 1967. 118. kép nyomán nagy fajsúlyú anyagot, kőzetet szállít, feltehetőleg értékes, de morzsolódó rakományt. A 16. század elején még ezüstöt, rezet is bányásztak Rozsnyó határában, a vasbányászat jelentősége a következő században nőtt meg. Ez a szekér - a megörökített helyszínt ismerő szerző szerint - a topográfiailag pontosan meghatározott „rozsnyói hegyvonulatot balról szerpentinszerüen megkerülő úton érkezve igyekszik a kohó felé."'

8 A rozsnyói táblaképen látható ércszállító szekérnek viszonylag kicsi volt a rakterülete. Zártsága folytán hiánytalanul továbbította az értékes, de morzsolódó rakományt, amit kohósítás előtt még válogatni szoktak. A faválú jól viselte a szállított kőzet okozta sérüléseket, a fokozott igénybevételt is. E képi ábrázolás megkönnyíti a későbbi századok felföldi limitációiban emlegetett és az ILA Bálint által feltárt forrásokban található „vaskőhordó vályúk" értelmezését, elképzelését. A „szénhordó kasok" kapcsán fentebb már tárgyalt 1662. évi egyezség szólt a vályúkról is. Szabályozta a vaskőhordó vályú nagyságát, s kimondta, hogy az „nem lehet kisebb hat rozsnyói szapunái"

m Ugyanott a felek megállapodtak abban is, hogy a fuvarosoknak és szénégetőknek a vas mázsáját egy aranyért kell adni, kisebb mennyiségért fontonként csak három-három magyar pénzt szabad kérni. Hasonló „váló-szekér" szolgált az ércek, bányatermékek szállítására a GömörSzepesi Érchegység más részein is. Ezt bizonyítja Kishont vármegye Rimaszombatban kiadott 1706. évi árszabása, amit aztán „II. Rákóczi Ferenc árszabálya" címen közölt 18. BATTA István 2002. 40., 43. HUSA, Vaclav 1967. 118. kép.; KOVACEVICOVA Sona 1987. 118. o. 19. ILA Bálint 1976. 401. A „rozsnyói szapu" mértékének feloldását sajnos nem adja meg.