Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Régi szekerek Észak-Cömörben 1513 tájékán (2003)

képi információkat tartalmaz.

1 A kép egyik részlete egy jármosökrök által vontatott kassal felszerelt szekér elejét ábrázolja és az ökröket ostorral hajtó parasztot. Kétökrös fogatán keretes marjárom látható, a szarvak mérete Brachyceros fajtájú marhára utal. A szekérkas feltűnően magas, felső peremén túlnyúló karóvégek láthatók. A szekér bal oldalán sem lőcs, sem rakonca nem vehető ki a küllős kerék fölötti szakaszon (1. kép.) Azonban a szekér másik oldalán - az ökröket hajtó férfi háta és a szekérkas közötti rövid szakaszon - lőcskáva látható, mely a szekérkas felső pereme fölött végződik. A kasos szekér fölött egy másik szállítóeszköz figyelhető meg. A tárnából előbukkanó bányász egy fakerekü megvasalt szekrényü, darabos érccel megrakott fapadlón futó ún. német csillét tol ki, melynek fenekén „egy lefelé kiálló vezérszög a pályapalló hasítékába érve mintegy vezetőül szolgál s megkönnyíti - főleg a kanyarokban - az egyébként nehézkes csille irányítását." Innentől fogva a kép BATTA István-féle ismertetése és értelmezése megbicsaklik, s csak részben fogadható el: „A szállítmányt már várja az előtérben ökörfogatával éppen odakanyarodó, falusiasán öltözött fuvaros, hogy azt átrakva vesszőfonatú szekerébe, további feldolgozásra elszállítsa."

5 A tárna szája mellett egy külszíni alkalmazottra utaló ruházatban ülő férfi látható, aki számon tartja és a megfelelő pálcára rovást faragva jegyzi fel, hogy melyik bányász hány csille ércet hozott ki a bányából, illetve, hogy a fuvarosok közül melyik hány szekér ércet szállított el. A kasos szekér azonban - noha az ábrázolás szerint a tárna bejárata előtt halad el - nem szállíthatott ércet, sőt meddőkőzetet sem, mert a vesszőfonat e célra teljesen alkalmatlan. Alkalmas lehetett viszont darabos faszén szállítására. ILA Bálint megtalálta és közölte azokat a 17. századi dokumentumokat, melyek a gömöri fuvarosok által használt szekérkasok méretét pontosan megadják. Az első, 1616-ban kelt kontraktust a krasznahorkai és a csetneki uradalom területén működő fuvarosok ügyében kötötte két vashámortulajdonos. Kötelezték magukat, hogy nem csábítják el egymás elől a fuvarosokat magasabb fuvardíj ígéretével. Felhatalmazták Andrássy Petemét, a bányák tulajdonosát, hogy attól, aki a megállapodást megszegi, 40 forint büntetést szedjen be.

6 A következő megállapodás 1662-ben született a megyei hatóságok közreműködésével. Ebbe a stelléreket (hámorosok), a vidék falvaiban élő szénégetőket és a fuvarosokat is bevonták (Oláhpatak, Gács, Sajó, Betlér, Henckó, Nagy- és Kisveszveres). Ugyanis a vastermelés 17, századi konjunktúrájának következtében a vasolvasztók és a hámorok száma egyre nőtt, egyre több faszénre és fuvarosra volt szükség. Azonban a kas nagyságával, a fuvardíjjal, a szén eladási árával egyre több visszaélés történt. A fuvarosok különböző méretű szekérkasokat használtak, miközben a fuvardíjat a kasos szekerek száma, s nem a rakomány súlya szerint kellett fizetni. A megrendelő stellérek viszont olykor rossz pénzzel vagy magas áron 4. Látható a kor magyar művészettörténetét tárgyaló művekben például RAD0CSAY Dénes A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955. 419. o.; Bányászati vonatkozásairól: FALLER Jenő 1964. 212-214. 5. BATTA István 2002. 40.; Lásd még HUSA, Vaclav 1967. 167. kép; KOVACEVlCOVA, Soha 1987. 117. o. 6. ILA Bálint 1976. 400.